Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - FIGYELŐ - Varga Sándor: Egy értékes kézikönyvről
A fő hangsúlyt az 1918 utáni időkre helyezi. Felsorolja mindazokat a törvényeket és rendeleteket, amelyek Szlovákia belső tagolódását 1918—1969 között szabályozták. E mű kézirata már 1969- ben elkészült, kiadása viszont elhúzódott, ezért a szerző ebben a részben ismerteti az 1971. június 30-ig történt változásokat. Ezt a dátumot kell tehát az adatfelvétel utolsó időpontjának tekintenünk. A bevezető második része a szlovákiai helységnevek fejlődését tárgyalja. Megállapítja, hogy a történelmi fejlődés sajátosságai folytán a szlovákiai helységnevek az utóbbi kétszáz évben szokatlanul sokrétű változásokon mentek keresztül. Elméleti fejtegetésben Ismerteti a helységnevek változásának gyakorlati tényezőit, majd a helységnevek művi megváltoztatására hoz fel példákat. A fejezet végén pár sorban állást is foglal ebben a bonyolult kérdésben. Állásfoglalását figyelemreméltónak tartjuk, ezért szó szerint idézzük: „A névváltoztatás kérdése eléggé összetett folyamat, megtörténhet, hogy a nyelvhelyesség ismérvei ellentétbe kerülnek az állandósultság ismérveivel, s aztán meggondolatlan eljárással tévedések és komoly hibák keletkeznek. Ilyenkor a szakemberek nézetei is gyakran különböznek. A névváltoztatások végrehajtásával a múltban sok kár keletkezett. A helységnevek, mint már említettük, értékes és gyakran egyedüli adatai elődeink életének és nyelvének, fejlődésüket azonban nem lehet megállítani. A névváltoztatásoknál ezért lehetséges és szükséges is a rendkívül megfontolt és felelősségteljes eljárás.“ A bevezető következő, harmadik részében azokat a forrásanyagokat ismerteti, amelyeket a helységnévtár összeállításánál használt fel, megemlítve közben további műveket is. Első forrásanyaga az 1773-ban kiadott magyarországi helynévlexikon (Lexikon universorum regni Hungáriáé Iocorum populosorum). Ebben a helységnevek négy nyelven vannak feltüntetve: latinul, németül, magyarul és szlovákul. További forrásai: a szakmai történészkörökben ismert Korabinszky- féle lexikon és atlasz 1786-ból, valamint a Lipszky-féle magyarországi helységnévtár és térkép 1808-ból. A 19. század második felére és a 20. század elejére vonatkozó adatokat az 1863-tól megjelenő magyarországi helységnévtárakból merítette. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után megjelent helységnévtárakat és helynév-lexikonokat (amelyeket 1920—1965 között adtak ki] szintén felhasználja. Majtán helységnévtárának lényege a tulajdonképpeni lexikális rész, amely 3115 cikket tartalmaz. A cikkek alapszavát a helység mai hivatalos neve képezi. Ebből mindjárt világos, hogy a mai Szlovákia területén 3115 helység, város, illetve falu van. Érdekességként említjük meg, hogy 1936-ban Szlovákiában 3468 helység volt, tehát 353-al több, mint ma. Az egyes cikkekből tájékoztatást kapunk a helység nevének valamennyi változatáról 1773-tól egészen napjainkig, minden esetben megjelölve a forrást, illetve az évet, amikor a változás bekövetkezett. így az adatokat mindenki könnyen ellenőrizheti. Ezenkívül megtudjuk a cikkekből azt is, hogy milyen helységek léteztek egykor a mai helységek határaiban. Mindezt röviden, sűrítve, rövidítések és jelek fölhasználásával közli a szerző. Minden alapszó után közli a mai járást és a század eleji megyét, amelyhez a helység tartozik, illetve tartozott a monarchia idején. S mindezt a nagy adathalmazt az összes előforduló helységnevekből összeállított betűrendes mutató teszi könnyen kezelhetővé és hozzáférhetővé. Ügy is mondhatnánk, hogy ez a kulcs a lexikális részhez. Az egyes cikkek alapszavát képező helységnevek egyébként szintén betűrendben következnek egymás után, ezenkívül minden cikknek van egy száma, 1-től 3115-ig. A mutató ezeket a számokat tünteti fel, s így könnyen fellapozható a keresett helységnév. A szinte tökéletesnek tűnő kézikönyv azonban kívánnivalót is hagy maga után. Mindenekelőtt hiányzik hozzá egy részletes térkép, amely minden létezett és ma is létező helységet feltüntetne. A település elnevezése bármennyire is fontos adat, mégiscsak egy fiktív fogalom, amely idővel megváltozhat, és, mondjuk, ötven év múltán utódaink ismét lexikonok halmazának segítségével tudnák csak azonosítani egy-egy helység nevét. Korabinszky és Lipszky helységnévtárai azért nélkülözhetetlenek még ma is, mert térképpel vannak ellátva. Az egyébként kitűnő munkának nem válik előnyére az igénytelen nyomtatás és a rossz minőségű papír. A cikkek