Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Győri újságcikkgyűjtemény
Győri újiágcikkgyűjtemények az orosz 1917. évi forradalmaktól a Magyar Tanácsköztársaság megszűnéséig terjedő időszakról A győri Kisfaludy Károly Könyvtár helytörténeti munkacsoportja, Pernesz Gyula könyvtárigazgató irányítása alatt arra vállalkozott, hogy 1917. januárjától 1919. augusztus 2-ig terjedő időszakra vonatkozólag áttanulmányozza Győr, Sopron és Magyaróvár — három akkori megyeszékhely — sajtóját és három cikkgyűjteményben közzétegye az akkori politikai eseményekre vonatkozó híradásokat. (Moson és Magyaróvár egyesítése csak 1936-ban történt meg, ezért a mai helynév használata az akkori időkre enyhe anakronizmus.) Az első gyűjtemény címe .. két nép szíve dobbant itt össze ... Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár sajtójának reagálása az 1917-es oroszországi eseményekre.” Ebben rendhagyó módon 1906. január 20-i győri újsághír is van. Az utolsó újságcikk a Győri Űjság 1917. december 29-i számából való, és érdekessége, hogy írója két héttel azután, hogy az oroszok és románok kapituláltak a Központi Hatalmak előtt, már az általános békében reménykedett. Hogy mennyire eltorzított alakban jutottak egyes orosz politikusok nevei a köztudatba, arra jellemző, hogy Cereteli mensevik vezető „Cshenkeli”-nek van említve. Ezt a névmutatóban meg kellett volna említeni. Fentinek folytatása a Friss szelek fújnak című cikkgyűjtemény, amelyből megtudjuk, hogy hogyan reagált a fent- említett három város sajtója az 1918/ 1919-es eseményekre a breszt-litovszki béketárgyalások kezdetétől egészen a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásáig. Az akkori magyar közhangulat sem volt ellenséges az oroszok iránt: a nacionalista önérzetet megbékítette az a tudat, hogy „megfizettünk Világosért”, az orosz szovjetkormány felhívása az általános béketárgyalásokra pedig a hosszas háború miatt nélkülöző lakosságnál erős visszhangra talált. Talán jó lett volna, ha több anyagot tesznek közzé a breszt- litovszki és bukaresti béketárgyalásokról. Igaz, hogy az előbbire vonatkozólag már megjelent Lengyel István kitűnő könyve, az utóbbi azonban még feldolgozójára vár. Az első világháborút nemcsak az döntötte el az antant javára, hogy a kidőlt Oroszország helyett Amerikát nyerte meg szövetségeséül, hanem potenciális szövetséges volt az éhező lakosságot pusztító spanyoljárvány is. Orvosságát még nem ismerték, ezért morális hatása hasonló volt az 1849-ben dühöngő koleráéhoz. Az őszirózsás forradalom vezetői még hittek Wilsonban, de öt hónap múltán a tömegek már csak Leninben bíztak. A legbővebb és legjobban sikerült a Történelmet csinálunk című kétkötetes cikkgyűjtemény, amely a Tanácsköztársaság eseményeivel foglalkozik. Vannak benne burgenlandi és pozsonyi vonatkozások is, főleg a Magyaróvárra költözött 13-as gyalogezreddel összefüggésben. Jó lett volna figyelembe venni a felhasznált sajtó augusztusi és szeptemberi híranyagát is, amennyiben összefüggésben vannak a Magyar Tanácsköztársaság történetével. Például a volt vörös székely dandár Magyaróvárra érkezéséről a Mosonvármegye 1919. augusztus 10-i és 17-i számában van híradás, Barabás ligetfalusi politikai megbízott elfogatásá- ról és haláláról pedig ugyanott a szept. 4-i ás 15-i számban. (Dr. Uzsoki András volt győri múzeumigazgató szíves közlése.) A cikkgyűjtemények bevezető tanulmányai Pernesz Gyula tollából valók. A munkaközösség tagjai közül hadd emeljük ki Tuba Lászlót, a mosonmagyaróvári könyvtár vezetőjét, aki az I. világháború utáni forradalmi időszak helyi sajtójából tudományos kutatók és történelemkedvelők részére közreadott egy jól sikerült sokszorosított külön válogatást. Kritikai észrevételeim inkább a névmutatóval kapcsolatban vannak. Ceref figyelő
