Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - LAPSZEMLE - Nagyné Bába Ildikó: Magyar néprajzi kutatás a szomszédos országokban
folyó iratszemle magyar néprajzi kutatás a szomszédos országokban A Valóság 1975/6-os számában Magyar néprajzi kutatás a szomszédos országokban címmel egy öt tanulmányból álló, figyelemre méltó összefoglalalás jelent meg. A tanulmányok szerzői Balassa Iván, Kósa László, Kovács Ágnes, Filep Antal és Égető Melinda a magyar néprajzkutatás jeles képviselői. Kutatásaik során bejárták a Magyarországgal szomszédos országok magyarlakta területeit; tanulmányaikban tapasztalataik rövid összefoglalóját adják. Balassa Iván A szomszédos országokban élő magyarok körében végzett néprajzi kutatások legfontosabb eredményei és a hazai ismeretterjesztés című bevezető tanulmányában röviden összefoglalja a legfontosabb feladatokat, lehetőségeket és a kutatásnál szem előtt tartandó szempontokat. A magyar néprajztudomány munkatársai elhatárolják magukat a két háború közötti irredentizmustól, nacionalizmustól, kiinduló alapállásukként a lenini nemzetiségi politika és az internacionalizmus elvét jelölik meg. A fiatalabb generáció nagyobb érdeklődést tanúsít a határon kívüli néprajzi kutatás eredményei iránt, szívesebben nyúl a kérdéshez, mint azok, akik átélték a mindkét oldalról kiinduló nemzetiségi uszítást. „A felszabadulás után három évtizeddel egyre jobban megérik a helyzet, hogy a szoros gazdasági együttműködés mellett a kultúra, a tudomány és ennek keretében a néprajzi kutatás területén is bizonyos kezdeményező lépéseket tegyünk” — írja a szerző. Az első lépéseket a TIT (Tudományos Ismeretterjesztő Társulat) Néprajzi Választmánya egyik ülésén A magyarországi nemzetiségek néprajzi kutatása és az ismeretterjesztés címmel megvitatta ezt a fontos problémát. 1973-ban alakult meg a Néprajzi Társaság Nemzetiségi Szakosztálya, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kulturális Minisztérium Nemzetiségi Osztálya és a Nemzetiségi Demokratikus Szövetségek együttes támogatásával megindult négy nemzetiségi (szlovák, jugoszláv, román, német) gyűjteményes néprajzi kötet kiadása. Előkészületben van a Szlovák és a Magyar Néprajzi Társaság szerződése, mely mindkét oldalon elősegíti majd a nemzetiségi néprajzi kutatásokat. „Sokszor ismételt megállapítás, hogy a néprajzi jelenségek politikai és nyelvi határokon át terjednek és kapcsolnak össze népeket és területeket. Ezért kell hangsúlyozni, hogy míg a néprajzi jelenségek bizonyos csoportosításban nemzetiek, addig elemeikben interetnikusak, vagyis nemzetköziek” — írja Balassa Iván. A magyarországi folyóiratokban egyre gyakrabban találkozunk a határon túli magyarok néprajzával foglalkozó írásokkal, könyvismertetésekkel, összefoglaló kiadványokkal (a Magyar Néprajzi Atlasz kutatóközpontjainak egész sora a határon túli magyarlakta területeken van). A szerző mulasztásként rója fel, hogy a magyarországi néprajzkutatás még a lehetőségek adta keretek között sem nyújt kellő segítséget határon túli munkatársainak, a határon túli magyar néprajzzal foglalkozó intézmények nincsenek kellőképpen ellátva segédanyaggal, kiadványokkal, és végül, de nem utolsó sorban: „Keveset tettünk a hazai ismeretterjesztés területén is. A felnövekvő generáció nem sokat tud a határon túli magyarságról általában, még kevesebbet annak néprajzáról. Tág tere lehet tehát a nem megfelelő, romantikus, sokszor nacionalista ízű beszélgetések formájában terjedő információknak.” Remélhető azonban, hogy a TIT által szervezett ankétok, megbeszélések hatásosan, megfelelő szinten juttatják el a problémát a köztudatba. A második, A szomszédos szocialista országokban folyó magyar néprajzi kutatások irányzatai és intézményei című tanulmány szerzője Kósa László, egyik legtehetségesebb fiatal magyar néprajzkutatónk. Cikkében a kutatóhelyeket, a publikálás lehetőségeit,
