Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - Kissling Eleonóra: Társadalmi mozgalmak a XX. század elején Nyitrán

colását elsősorban mégsem az SZDP-vel karöltve, hanem a Keresztény Szocialista Párt zászlaja alatt kereste. A századeleji szociáldemokrata sajtó gyakran ostorozza elkeseredetten a megtévesztett nyitrai dolgozók vakságát. 1911-ben ezt írja például A Munkás című szociáldemokrata lap: „Nyitra város 18 ezer lakosát teljesen hatalmába kerítette a klerikalizmus. Nem kevesebb, mint 14 magasra nyúló torony hirdeti az istenhez való fohászkodást. E közül 9 római katolikus, 4 zsidó és egy református templom van.

14 templomban ostromolják az eget, mégis sehol, egy vidéken sem találunk oly nagy nyomorban tengődő munkásosztályt, mint nálunk, sehol sem találunk olyan drágaságot, mint itt, sehol olyan rossz és silány munkabéreket, mint itt... vallási cégér alatt munkásegyesületeket csinálnak, a munkaadók meg pártolóivá lesznek az egyesületnek. A papság segítőként odaáll a kapitalisták mellé és odakölcsönzi cégtáblául a vallást, hogy ezáltal feltüntessék a szegény munkás elnyomását, mint istennek tetsző cselekedetet."^

Egyedül a vallási befolyás azonban nem adhat magyarázatot arra, hogy a nyitrai dolgozók körében a keresztény szocialista mozgalom olyannyira elsődlegessé vált. A pártnak a tömegeket politikailag is meg kellett nyernie, hogy (a majd később részletezett) konkrét eredményekhez juthasson. A keresztény szocialista mozgalom viszonylagos eredményeinek megértését, létrejöttének, programjának, küldetésének magyarázata teszi lehetővé. Az imperializmus erősödése és ezzel párhuzamosan a munkásmozgalom mind fenyegetőbbé válása ugyanis az uralkodó osztály részére szükségessé tette, hogy minden formában fékezze a munkásmozgalmat. A radikális és szociális mozgalmak ellen azonban csak a szocialista mozgalommal lehetett a siker reményében felvenni a harcot. Már 1902-ben a néppárt egyik politikusa kijelentette, hogy „szükség van a proletariátust szervező keresztény munkásegyletekre”24. A szocialista eszmék gyors térhódítása s egyeduralma a munkások és agrárproletárok között megérlelték a közvetlen cselekvés szükségességét: az önálló keresztény-szocialista mozgalom megindítását. (1905-ben a Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetsége már megtartotta alakuló kongresszusát, melyen beindították a szakszervezeti mozgalmat is.)

A keresztényszociális mozgalom célja: „A golgotái kereszt jegyében egyesíteni a társadalom jószándékú embereit, s a szeretet, türelem, munka fegyverével szállani harcba a társadalmi rend alapjait, Istent, hazát, családot, tulajdont támadó szociáldemokráciával/'25 A keresztényszocialista program széleskörű közgazdasági reformokat követelt. Szerintük „nincs szükség a kapitalista társadalmi rend felforgatására, a kizsákmányolás elleni harcra, nincs szükség a forradalom vértengeréből születő jövő államra, csak a mait kell Krisztus szellemében újjáépíteni. Nincs szükség a magántulajdon elközösítésére. A tőkét nem megsemmisíteni kell, hanem visszaéléseit megszüntetni. Ha pogány volt a tőke, meg kell keresztelni”,26 A cél érdekében a keresztényszocialista párt az osztályegyüttműködés talaján harcot indított az általános választójogért, a nemzeti függetlenségért, a szervezkedési szabadságért.

A keresztény szocialistáknak 1907-ben az országban már 80 egyesületük volt mintegy

20 000 taggal, és 4 országos szakszervezetük működött 47 helyi csoporttal (ugyanakkor az SzDP-nek 28 országos szakszervezete volt, 130 ezres tagsággal).27 Ilyen erőkkel 1907-ben önálló politikai pártot alapítottak országos Keresztény Szocialista Párt néven.

Vallásos és demagóg programjuk tehát kitűnően álcázta céljukat, mert tartalmazta a munkások legfőbb sérelmeinek orvoslásáért síkra szálló legfőbb követeléseket, s ezzel az egyszerű vallásos munkást könnyen elvonhatták a szociáldemokrata oldalról. A nemzetiségi területek lakóit úgy közelítették és nyerték meg soraik közé, hogy agitációikat, gyűléseiket az illető terület nyelvén tartották. (A szoc. demokrata párt hibás nemzetiségi politikájának következtében ugyanis a párt küldöttei a nemzetiségi területek nyelvét sok esetben nem ismerték, és nem fektettek nagy súlyt arra, hogy a más nyelvűekkel is megértessék magukat.)

Ilyen körülmények között érthető, hogy a század eleji politikai és gazdasági problémákkal terhes légkör az intenzívebb vallási befolyás alatt álló nyitrai munkásokat is szervezkedésre sarkallta, és a szakszervezetek, egyletek megalakításában, szervezésében a fentemlített okok miatt a keresztényszociáldemokrata párt Nyitrán sikeresebben működött az SzDP-nél.