Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - Kissling Eleonóra: Társadalmi mozgalmak a XX. század elején Nyitrán

A munkanélküliség fenyegető veszélye végigkísérte a század elején a nyitrai üzemek munkásait is. Különben bizonytalan volt a téglagyári dolgozók helyzete. A téglagyár- terméke ugyanis (a nehézkes szállítási lehetőségek miatt) úgyszólván csak a helyi és a közeli környék szükségleteit elégítette ki, így leggyakrabban a helyi igények ingadozása szabta meg a téglatermelés mennyiségét (például kiegészítéseken és javításokon kívül 1901-ben csupán 8, 1903-ban 17, 1910-ben 42 új ház épült Nyitrán).. 1903-ban a téglagyár annyi felesleges téglával rendelkezett, hogy munkásainak 70 százalékát el kellett bocsátania.17

A nyomor, az állandó munkanélküliség veszélye az ország többi szegényeihez hasonlóan a nyitrai munkások kezébe is vándorbotot adott. A kivándorlók elsősorban a környék mezőgazdasági nincstelenjei, de az alacsony munkabérért dolgozó vagy munka nélkül tengődő nyitrai proletárok is gyakran a kivándorlásban keresték válságos helyzetükből a kiutat. A XIX. század végétől kezdve ezért úgyszólván naponként foglalkozik a helyi sajtó a kivándorlás kérdésével. 1903-ban a nyitrai járásból csupán 28-an vándoroltak ki, a Nyitramegyei Ellenőr egy vezércikkben („Ne menjünk Amerikába”) mégis sötét képek ecsetelésével próbálja lebeszélni szándékukról a kivándorlásra készülőket.18 A kivándorlók száma ennek ellenére — a politikai és a gazdasági nehézségek fokozódásával párhuzamosan — egyre jobban emelkedett. 1906-ban az alispán már így számol be a fenyegető méreteket öltött kivándorlási problémáról: „Dacára a kereset emelkedésének, a kivándorlás ijesztő mérvben emelkedik.. ,”19 A megdöbbenés indokolt, hisz csupán 1906 első felében Nyitra megyéből 1611 személy hagyta el otthonát.20

A tömeges kivándorlást sem szép szóval, sem pedig szigorított intézkedésekkel nem lehetett megállítani. A feudális nagytőkés rendszer százezreket űzött ki otthonukból; kergetett a tengeren túlra. A kivándorlók azzal a reménnyel indultak útnak, hogy idegenben majd keresethez jutnak, és előbb-utóbb visszatérnek otthonukba. Legtöbbjük azonban elveszett Amerika gyáraiban, bányáiban, mert idegenben az itthoni életnél jobban alakult a sorsuk.

Munkásegyletek és pártszervezkedések

Nyitra aránylag kisszámú proletariátusa a századfordulón és a XX. század első évtizedeiben sajátos körülményeiből adódó gyengébb lendülettel ugyan, de bekapcsolódott a már nagy tömegeket meghódított Szociáldemokrata Párt, és a század elejétől kezdve a Keresztény Szocialista Párt munkájába. Nyílra a munkásszervezetek kiépítésében egészen sajátos jelleggel rendelkezett. Tudvalevőleg a város, püspöki székhelyiévén, erős katolikus befolyás alatt állt, ezért a munkások megszervezésénél a Kér. Szoc. Párt az SzDP-vel szemben nagyobb előnyöket élvezett. Ezzel magyarázható, hogy a 90-es években már nagy szervezőmunkát kifejtő SzDP Nyitrán viszonylag kisebb eredményt tudott felmutatni, viszont a XX. század elején az akcióba induló keresztény szervezkedés egymás után hozta létre a nyitrai munkások egyleteit, majd az egyes iparágak szakszervezeteit. Ezzel kapcsolatban a korabeli sajtó így panaszkodik: „Ide s tova majd 3 éve, hogy Nyitra városába is behatolt az egyetlen komoly munkásmozgalom, a szociáldemokrácia. Dacára a hosszú időnek, mégsem volt képes eddig mélyebb gyökeret verni. Mi lehet az oka? Pedig a munkaidő itt is 12—16 óra, 6—10 koronás heti éhbér. (Egyedül a nyomdászok és építőmunkások bírnak ma már némileg rendezettebb viszonyokkal.) Az ok: gyenge gyáripar, felekezeti nevelés, többnyelvűség, így a népgyűlések hatástalanok”21

Ismeretes, hogy a Szocialista Demokratikus Párt a 90-es évektől kezdve erőteljesen, és sikerrel küzdött a munkásság önálló osztályszervezeteinek kifejlesztéséért, az országos szakszervezetek létrehozásáért. A párt — a szakszervezetekkel együtt — elsősorban az egyesülési és gyülekezési jogért, a sajtószabadságért, a sztrájkjogért, a politikai üldözések beszüntetéséért, a munkavédelmi törvényekért és (különösen hangsúlyozottan) az általános titkos választójogért harcolt. A felsoroltak teljes egésze a proletariátus legégetőbb követeléseit tartalmazta. Természetesen a nyitrai munkásréteg is hasonló igényekkel lépett fel a század elején, még akkor is, ha a helyi viszonyok, miatt fejlettsége, száma és öntudata körül támadtak még kívánnivalók. Az erős vallási befolyás alatt élő nyitrai dolgozók többsége gazdasági és politikai követeléseik kihar