Irodalmi Szemle, 1976
1976/3 - Kissling Eleonóra: Társadalmi mozgalmak a XX. század elején Nyitrán
Kissling Eleonóra társadalmi mozgalmak a XX. század első éveiben Nyitrán A századforduló elején Magyarországon a kapitalizmus új, magasabb fejlődési szakaszába lépett: az imperializmusba. Megjelentek és gyorsan erősödtek a monopolszervezetek, a századvégi szintet meghaladva folytatódott az ipari termelés és a tőke koncentrációja. Az ország nyomasztó agrárjellege jelentősen csökkent, helyet adva az ipari fejlődésnek. Tíz év alatt (1890—1900) a nagyipari vállalatok száma 55,5 százalékkal emelkedett, és a bennük foglalkoztatott munkások létszáma 91,5 százalékkal gyarapodott.1 Nagy változásokat tapasztalunk a kisipar területén is. Mig az önálló iparosok száma az említett idő alatt 2,1 százalékkal emelkedett, a náluk foglalkoztatott segédszemélyzet száma 48,6 százalékkal nőtt.2 Mindez ahhoz vezetett, hogy a századfordulón a bekövetkezett ipari fellendülés magával hozta a munkásság létszámának közel más- félszeres növekedését. A proletariátus mint új, nagyszámú társadalmi réteg, fontos feladatok előtt állt, különösen a monarchia keretében levő Magyarországon. Ismeretes ugyanis, hogy 1848—49 követelései még mindig megoldatlanok voltak. Nem valósult meg a forradalom egyik fő követelése sem: a nemzeti függetlenség ügye elsikkadt a dualizmus rendszerében, a polgári demokratikus átalakulást az 1867-es kiegyezés kerülőutakra vezette. A kiegyezés kiszolgáltatta az országot az osztrák tőke kénye- kedvének s a császárbarát arisztokrácia a fináncoligarchia érdekeinek felelt meg. Ezeknek létérdeke volt a demokratikus átlakulás akadályozása. A forradalom és a szabadságharc következetes befejezése és a szocialista forradalom előkészítése természetesen nem volt érdeke a fejlődő burzsoáziának sem. így 1848 befejezése, a szociális forradalom előkészítése a proletariátusra várt. E feladat rendkívül sokrétű volt, betöltéséhez tökéletesebb eszközökre, fejlettebb öntudatra, jobb vezetésre lett volna szükség, mint amilyenekkel a századeleji proletariátus rendelkezett. A próbálkozás részükről mégis megtörtént. Hogy milyen módszerekkel és milyen eredményekkel, ezt szeretném bemutatni, kiragadva a nagy egészből egy aránylag gyenge ipari központnak, Nyitra városának század eleji munkásmozgalmát. Nyitra nem tartozott a kiemelkedőbb Ipari központok közé. Lakóinak száma a század első éveiben 18—19 ezer között mozgott. Ebből körülbelül 900—1000 lakos a munkás- osztályhoz tartozott.3 Ez a szám elég alacsony, de ha figyelembe vesszük, hogy ugyanebben az időben az ország második legnagyobb ipari központjának számító Bratislavá- ban az ipari munkások száma 7632 (a város lakosságának 1/13-ad része)4, megállapíthatjuk, hogy szerényebb keretek között, de Nyitra is felsorakozott az ipari jellegű városok közé. A félfeudális Magyarországra általában jellemző mezőgazdasági ipari üzemek elsődleges fejlődése meghatározta Nyitra első ipari alapítványainak a jellegét is. Ezért először is a mezőgazdasággal kapcsolatos ipari üzemek fejlődtek legsikeresebben. Ezek közül is az első és legnagyobb termelékenységet felmutató üzem Nyitrán az „Árpád gőzmalom” volt. A malom nagy kapacitással működött, napi 24 vagon gabonát őrölhetett. A részvénytársaság a századfordulón már 70—100 munkást alkalmazott. 1898-ban építették a „Hungária” elnevezésű vízimalmot, amely már kezdetben 30 munkást foglalkoztatott. Működött a városban továbbá egy kisebb naftamotorral hajtott 120 lóerős malom és ugyancsak Nyitrához tartozott a Šásovský-i malom. 1894-ben megalapították a malátagyártő részvénytársaságot. A gyár malátát, sört és törkölyt készített. Az üzem 4 holdnyi területet foglalt el, és 12 épületrészből állt.
