Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - Tipary László: Egy forradalmár életútja

Kovácsik Gyula hazakerült. S következtek a kihalgatások, üldöztetések, az állandó megfigyelés. Egy éven át naponta jelentkeznie kellett a helyi csendőrparancsnokságon. Tehát a faluból el sem mozdulhatott. Apja műhelyében dolgozott újra a „köz- veszélyes elem”. Munkába úgy sem vették volna fel a nagybirtokosok.

Községéből akkor szabadult ki, mikor be kellett vonulnia tényleges katonai szolgálatra. 1924-től Vysoké Mýtoban szolgált a 303. tüzérezrednél mint sofőr és szerelő. 1926-ban leszerelt, s ugyanakkor öccse, István vonult be katonának.

A helyzet tarthatatlan volt. Nem nyugodott, menni akart. Keresni becsületes munkát, kiharcolni a szükséges kenyeret. Gyakran mondogatta: Minden munkásnak jogot kell adni a munkára, s tudjon annyit megkeresni, amiből családja becsületes megélhetését biztosítani tudja. S hogy meglegyen módja az önművelésre. Ha iskolába nem járhatott, könyveket tudjon vásárolni, és tanulni, tanulni, tanulni, ahogy Lenin elvtárs mondta!

Apja nem engedte a műhelyből. — Nem mehetsz fiam, a családot, ha szűkösen is, el kell tartanunk. Anyád és testvéreid vannak. Két bátyád meghalt a világháborúban, a harmadik kivándorolt Kanadába, hogy ott munkát találjon, öcséd, Pista pedig katona.

— jól van édesapám, — volt a válasz — míg öcsém katona lesz, itthon maradok. De tovább nem. Tétlenül én ezt nem nézem tovább!

... S kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk ...

József Attila

öccse 1928 szeptember végén leszerelt, de ő már ezt a napot sem várta meg. 1928. szeptember 16-án útrakelt, hogy az Űj-Világban munkát találjon, nagyobb darab kenyeret keressen s emberibb életet éljen . . .

Sokan tettek igy ekkor, itthagyva feleséget, gyermeket, hogy onnan, messziről küld- hessenek pénzt a megélhetéshez. Ö nőtlen volt, 26 éves. Nem gondolt nősülésre addig, míg nincsen meg a mindennapi kenyér. Elbúcsúzott a családtól, szüleitől, a szülőföldtől, s utolsónak a legkisebb öccsétől, Palitól.

— Palikám, megyek, ég veled! Rólad sosem feledkezem meg. Mihelyt keresek annyit, hogy meglesz a mindennapi kenyerem, az első megspórolt pénzemből neked küldöm az első küldeményt, s megveszed rajta a szép gyöngyházgombos harmonikát.

Nem rajta múlott, hogy ezt az ajándékot sohasem küldhette el...

A faluból hárman indultak még vele: Huszár Sándor, magyar munkanélküli, Dérer Adolf, német munkanélküli és Krekács Géza, cigányprímás — munkanélküli.

... S a vonat maga után hagyta a szülőföld kedves tájait. Az acélkarú és arany- szívű édesapa negyedik távozó fiának intett utolsó búcsút, sejtve, hogy a viszontlátás már sosem következik be ...

Levelek a kálváriáról

Brémából indult a hajó... Utolsó üdvözlet — egy fénykép Európa földjéről. Oj hazát kereső csehek, szlovákok, magyarok. S a fényképen a felirat: Poslední pozdrav Cechoslováka — Vlasti! — Bremen — 1928. Középen az agitátor Kovácsik Gyula.

Átszelve az óceánt, Dél-Amerikában, Uruguay fővárosában. Montevideőban kötöttek ki.

Az ígéret földjén sem volt jobb a helyzet, mint idehaza. A kis ország — Dél-Amerika legkisebb állama — is véres háborúk színtere volt, melyet a liberális Colorado (vörös) és a konzervatív Blanco (fehér) pártok vívtak egymással sok évtizeden keresztül. No, egyik sem küzdött a nép érdekeiért, mert e pártokat a valóságban a kizsákmányoló osztályok vezették. S tetőzte ezt a tőke behatolása az USA-ből. így ott is küzdelmes volt a munkástömegek élete. Sztrájkhullámok, s azok leverése követték egymást. A húszas években Urugayban is megalakult a Kommunista Párt. Kovácsik Gyula nyomban a csatasorba állt...