Irodalmi Szemle, 1976

1976/3 - Bábi Tibor: Gyászkoszorú (befejező rész)

Bábi Tibor

gyászkoszorú m.

6

Kezembe vettem a következő Írás megsárgult íveit. Ezen is hasonló kurta bevezetés volt, mint az előzőn. A megszólítás után rövid utalás egy új ismeretségre:

S.-sel te hoztál össze első ízben. Tegnap megfordultam Sacán a hengerműben és felkerestem. Az alábbi sorokat is tekintsd naplójegyzetnek.

Itt már a keltezés napjáról sem feledkeztem meg: 1S67. VI. 4. Ez állt a sorok alatt:

A naplórészlet:

Sacán akadtam össze vele. A hideghengermű mérnöke.

Visszaidézem a kedves arcot. Vörös árnyalatú szőke haja a homlokába hullott. Fények és árnyékok játéka tette érdekessé a szemét. Olykor elmosolyodott, s hirtelen megszépült az arca... Csak egy pillanatra. Mintha napsugár fénye hullott volna rá a gyárcsarnok füstös üvegmennyezete alól.

Az ostravai bányavidék és a közeli iparváros légkörében nőtt fel. Környezete arra ösztönözte, hogy tanuljon. Beszélt a nagyapjáról, a derűs bányászpátriarkáról és apjáról, aki ugyancsak bányász volt; nyolc gyermeket nevelt föl és küldte őket szerte a világba. Ahány fiú, annyiféle életpálya.

Ű maga a felsőbb ipari iskolába akart iratkozni, de annak az volt a feltétele, hogy egy évig inaskodjék. Végigjárta a nyolc elemit, aztán Prágába sodródott — beállt lakatosinasnak egy gépgyárba.

Sikerült! Sikerült neki.

ötvennégyben érettségizett. Jeles tanuló volt, és érettségi után kiküldték a Szovjetunióba. A Szverdlovszki Politechnikai Intézet kohászati karán szerezte meg mérnöki oklevelét. A Szovjetunióban töltött évek jelentik számára ifjúsága legszebb idejét.

Az Intézetnek tizenkétezer hallgatója volt, köztük sok külföldi: bolgárok, kínaiak, lengyelek, magyarok és természetesen csehszlovákiai fiatalok.

Igen. Volt egy hobbyja is. A turisztika. Bebarangolta az Ural hegyeit, felejthetetlen napokat töltött a Csuszovaja és az Irpeny partján. Elvetődött a kínai határig és a Tien-Shan sziklái között vezette le hegymászó szenvedélyét. Szverdlovszkban ismerkedett meg a férjével. Ö is diák volt, csak két évvel idősebb.

S. fiatal volt, szerelmes is, de elsősorban tanult. Összeszorított foggal. Vörös diplomával végzett.

— Azt hittem, ha befejezem a főiskolát és hazakerülök, majd kárpótolom magamat. Azt hittem, lesz elég szabad időm, s élhetek kicsit magamnak is. Dehogy élhetek. Tegnap este nyolcig itt voltam, és ma is este nyolcig itt leszek — mondta S.

Emelődaru dübörgött el a gyárcsarnok mennyezete alatt. A vaskonstrukciók remegését átvették az épület betonoszlopai és a falak is... A szétszedett tandemgép körül munkások csoportosultak. Valahol súlyos kalapácsok zuhogtak.

A fáradtság árnyékolta be S. szemét. Könnyű cipőjére, harisnyájára olajos maszat tapadt, és olajfoltok szennyezték be felöltőjét.

Ugyan mit várt az élettől és mit kapott?

Nem mertem megkérdezni. Tolakodó és személyes jellegű kérdésnek éreztem. Utó