Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője
Révész Bertalan a romantikus nemzeti epika úttörője „»Születtem 1800-ban december 17. napján nemes Nyitra vármegyében, Andódon, az érsekújvári plébániához tartozó helységbem — irta Czuczor Gergely győri tanárkodása idején a »biographiai« adatokat kérő Toldy Ferencnek. Czuczor János és a ne- gyedi Szabó Anna tizenkét gyermeke közül költőnk, aki a keresztségben az István nevet kapta — másodikként látta meg a napvilágot”. Idézetünket Révész Bertalannak a Czuczor Gergely pályakezdése című tanulmányából vettük, melynek egy részét A romantikus nemzeti epika úttörője címmel múlt évi decemberi számunkban közöltük. E számunkban a tanulmány befejező részét közöljük, amely a már közölt részhez kapcsolódik és az Augsburgi ütközet című eposz irodalomesztétikai elemzését tartalmazza. Jellemábrázolás és eszmeiség A Czuczor-eposz* eseménysorainak elbeszélése nagyrészt nem epikai eszközökkel történik, hanem terjedelmes szónoklatokkal, s főleg a lírai retorika révén. Az eposzi építkezésnek ez a módja, valamint az epizódok hiánya — melyek egyéb funkciójuk mellett lehetővé tennék a hősök jobb megismerését, jellemük árnyaltabb kidolgozását — óhataltanul maga után vonja a jellemábrázolás fogyatékosságait. Ez a hősköltemény leggyengébb pontja, ami talán részint azzal is menthető, hogy az elődöknél éppen a jellemteremtés terén találhatott legkevésbé követendő példákat. Magyarázatát azonban mindenképpen a pályakezdés buktatóiban kell keresnünk. Czuczor hősei, különösen az ellenséghez tartozók, egyoldalúan ábrázolt figurák, csak a harcok során ismerjük meg némelyiküket, ott is elmosódottan, egyéb emberi viszonylatban nem szerepelnek. Kivéve Lehelt, akit bár szintén egyetlen síkon mozgat Ja hadszervezés, harci előkészületek, a fegyverforgatás síkján), de ezen belül egyéníteni tudja őt, s megnyilvánulásai, tettei folytán valóban központi alakká, igazi eposzi hőssé magasodik. Szemléltetésképpen két sikerültebb részletet idézünk a szerzői jellemzésből: • Augsburgi ütközet. hao*yomány A piros arcájú hajnalnak bársony öléből Felszállt a ragyogó nap, s széjjelszórta sugárit A hegyek ormairól; mikoron felugorva lovára Jött Lehel a térés Rákosnak dombjain álló Vaskarú hősökhöz, kiknek kardjokra lövellett Napsugarak szemeket-sértőleg visszaverődtek. Féloldalt szökdelt pej ménje nyerítve alatta, S fodros tajtékot hányt széjt rázkódva fejével. Nyuszt kalpagja felett sastollúk ingadozónak, Harctüzeket szikrázó két szeme fényle ki a le- Lógó bojtok alól, komoly ábrázatja sötétlett, Széles válláról tigrisbőr függe kevélyen. Kürtje aranyláncon csüggött oldalra akasztva.
