Irodalmi Szemle, 1976

1976/2 - HAGYOMÁNY - Révész Bertalan: A romantikus nemzeti epika úttörője

Induszi gyöngyökkel kirakott buzogánya ragyoglott A nyereg kápáján, izmos markába szórttá Attila nagy kardját...

(II. 1—12., 16., 21—23.)

A tábor közepén teljes pompába ragyogva Állott a harcok győzője, vitézi vonások Fellengtek vért látni szokott komoly ábrázatján;

Két szeme hadrontó tüzeket villámlani látszott:

Nézték a hősök, s szemléltek benne oroszlánt,

Melly tíz tigrissel viadalra kiszállani bátor.

Zörgve voná ki acél hüvelyéből Attila kardját:

Reszkete élén a hajnalnak vérszínü lángja,

S mint a szél dühítői ostromlott tölgy, csikorogva Hajló lombjaival, csapdozza sokágú tövéből Sarjadzó kissebb tölgyfattyakat és inogatja:

Ügy izgatta Lehel hadrontó szelleme által S büszke vonásaival ránéző tábora tölgyeit.1

(III. 91—103.)

Milyennek ábrázolja Czuczor a magyar tábort mint egészet? A hazájukért harcoló magyarságot hazaszerető, katonai-vitézi erényekkel bíró, semmilyen áldozattól sem visszariadó, hősi népnek ábrázolja; olyannak, amilyennek önmagát a nemesség, a távoli múltban visszavetítve, elképzelte, s ez arra vall, hogy történelemszemléletét ekkor még szinte egyértelműen hagyományosnak (rendi-nemesi tudaton alapulónak) kell tekintenünk. — Helyenként azonban, ha csak villanásnyira is, már olyan hang üti meg fülünket, mely jóval később — kisepikájában s még inkább közéleti lírájában — fog kiteljesedni. Például az eposz előhangjában ezt a két sort olvashatjuk:

A hadi kormányt a ne mz et szózatja Lehelnek Nyújtá ált, ő lett első hadnagyja hadaknak

(kiemelés: R. B.) Vagyis: Lehel a nemzet közakaratából választott meg a hadak fővezérévé, mint olyan egyén, aki emberi és vitézi erényeinél fogva az egész hazában erre a felelősségteljes tisztségre a legalkalmasabb; benne a nemes emberi tulajdonságok hiánytalanul párosultak a hősi erényekkel. „Nemes és hős” — a kettő korrelatív viszonyára íme egy másik példa:

... akkor csak azok harcoltak a csata síkján Kik nemesek voltak; Nemesek pedig ollyanok, akik Harcoltak: mind egy volt akkor még

Nemes és Hős.

(II. 111—113.)

(kiemelés: R, B.) Azaz hajdan a nemességhez tartozás legfőbb ismérve: a nemes emberi tulajdonság és a hősiesség. Csak aki mindezekkel rendelkezett, vallhatta magát a nemesi osztály tagjának.

Azonkívül, hogy az Idézett sorok nyilvánvaló demokratikus elemeket tartalmaznak, fő jellegzetességük egyfajta nosztalgia. Miként Vörösmartynál a múltidézést kísérő elégikus hang a jelenhez szóló kritika hangja, hasonlóképpen Czuczor nosztalgikus megnyilatkozását is társadalombírálatnak kell minősítenünk, mégpedig amaz egykorú

l Költőnk eredeti szövegén csupán annyit változtattunk, hogy ott, ahol nem ütközött az

időmértékbe, helyesírását a maihoz igazítottuk. Az idézett részleteket — csakúgy, mint az

előbbieket s az ezután következőket — Zoltvány kritikai kiadásából vettük, mely az

Aurora 1824. évi kötetében közzétett szövegen alapszik. A római számok (I—IV). az énekeket jelölik, az arab számok meg az egyes énekeken belüli sorokat.