Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Németh István: „A népeket sokkal inkább fűzi szerves egésszé a közös szellem”
kantam, éppenséggel Ismertek a szűkebb szakma előtt. De úgy látom, hogy a művészettörténeti szakírások Lyka Károly munkásságát jobbára 1894—96-tól kezdve jegyzik. Közre játszhatott ebben az, hogy a budapesti lapok műkrltlkusaként vívta ki magának az elismerést. Indulása ennek ellenére, vagy éppen ezért úgy tűnik, hogy valamelyik érsekújvári vagy nyitrai lapban történt.7 Ebben az időben ugyanis a Lyka család8, mint ahogy ez egy több ízben közölt hirdetésükből kitűnik9, Nyitrán élt. A hirdetés szerint az apja — Lika János — egy bécsi vállalkozó (J—H. Wolacsek] kirendeltségét is képviseli a városban. Kisebb és nagyobb méretű kályhákkal kereskedik. A lap tehát az első Lyka-tudósítás, majd pedig a szórványos hírek után rendszeresíti írásainak közlését. 1888 júniusában, föltehetőleg miután vakációra hazatért Németországból, három folytatásban megjelenő tudósításban számol be a müncheni nemzetközi kiállításról. A tudósítás címe: A müncheni nemzetközi képkiállítás. Alcíme: A modem művészet fejlődése és iránya.10 A cikkekben többek között Hess Rottmann, Wilhelm von Kaulbach, Millet, Wagner, Benczúr nevét említi, majd pedig megállapítja, hogy: Pilothyval kezdődik a müncheni festészet emelkedése... Azután a naturalizmusról elmélkedik, anrely fölébe került a régebbi festőiskoláknak, s végül, miután megtárgyalta Munkácsy művészetét, Hollósyt, Ébnert és Baditzot említi. Munkácsyról elismeréssel szól és így elmélkedik: A magyar-oszták részleg gyöngye természetesen Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képe. A remekműben újra láthatjuk, hogy Munkácsy új szelleme mennyire kitolta az emberi szenvedélyek nyilvánvalóságának a mikéntjét. A magyar népéletet — állapítja meg előbb — Hollósy, Ébner, Roskovics, Baditz képei mutatják be legsikerültebben. Hollósy Felköszöntő a csárdában című képe a természet lelkiismeretes tanulmányozása, a részletek gondos kivitele által tűnik ki... Noha eme művek a külföldiekkel összehasonlítva nem állnak meg a kritikát, a magyar osztályban mégis örvendetes lendületét jelzik c magyar művészetnek. Az alig tizenkilenc éves szerző így zárja írását: ... csaknem minden genre-festőnk fiatal ember. S így joggal szabad remélnünk, hogyha így kezdik pályájukat, nem lesz okunk egykor félni, hogy az ifjú magyar művészet hátramarad ama nagy nemzetközi versenyben, melynek egyikét, a müncheni nagy kiállítást e néhány sorral jellemezni iparkodtunk. Ök még nem léptek túl a Pilothy—Benczúr képviselte festészeti irányzaton, de Lyka már a kezdetben ráérzett a Hollósy Simon által művelt festészet erejére, s első találkozásakor megjósolta az irányzat jövőjét, s aztán pedig mellé állva maga is megpróbálja győzelemre segíteni. így tehát igazat szól Fülep Lajos a magyar műkritikával foglalkozó cikkében:11 valóban: ... útjuk kezdőpontján melléjük szegődött, velük har colt, megbecsülehetetlen szolgálatot tett a magyar művészet fejlődésének, s egyben a magyar társadalom kulturális haladásának ... Hogy ez így igaz, s hogy nyoma sincs benne a túlzásnak, akkor tudjuk csak kellőképpen megérteni, ha elolvassuk a fiatal szerző további kulturális és társadalompolitikai írásait. A fentemlített, tanulmánynak is beillő tudósítás után ugyanis Rajzok a müncheni kávéházéletből főcím alatt két jellemző írást közöl. Az egyiknek Az ember az ő körülményeinek produktuma12 címet adja, a másiknak pedig: Zseni.13 A Zseni nevét M és három pont jelöli, s ő egy kicsit ügyefogyott is, és nagyképű is, mint a géniuszok általában. 7 A nyitrai lapokat, ahol mint fiatal újságíró indult, s ahol bizonyára később is publikált egy-két írást, nem Ismerem, de talán érdemes lenne ezek után átlapozni belőlük néhányat. 8 Mint ahogy a Vándorlásaim a művészet körül című könyvében maga a szerző, majd pedig a Nagy magyar művészek című kötet utószóírója, Nagy Tibor elmondja, Lyka Károly édesapja, Lyka János építész négy évi budapesti tartózkodás után családostul ismét visszaköltözött Nyitrára, s így fia már Nyitrán nevelkedett. Érettségi után, mivelhogy festő szeretett volna lenni, Münchenbe utazott, hogy az ottani akadémián folytassa tanulmányait. 9 É. és V. 1889. 1890. 10 Lika Károly: A müncheni nemzetközi képkiállítás, É. és V. 1887. 28., 27. és 28. szám. U Fülep Lajos: A művészetek forradalmától a nagy forradalomig. Magvető Könyvkiadó, 1974. 12 Lika Károly: Rajzok a müncheni kávéházéletből; Az ember az ő körülményeinek a produktuma, É. és V. 1888. 53. szám. 13 Lika Károly: Rajzok a müncheni kávéházéletből; A zseni. É. és V. 1888. 49. szám.
