Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Németh István: „A népeket sokkal inkább fűzi szerves egésszé a közös szellem”
Ennek a közleménynek hősét könnyen mintázhatta valna a szerző a később épp ezzel a fogalommal oly sokat foglalkozó Csontváryról is. De ezt a feltevést el kell vetnünk, mert a festő 1891 előtt nem járt Münchenben.14 De maradjunk Lyka Károlynál. Következő tudósítása az 1889-ből származó A müncheni magyar kolónia.15 Ahogy a cim is mutatja, a magyarok müncheni szereplésével foglalkozik, s megállapítja: A nemzetiségek ama tarka-barka chaoszában, mely Münchenbe tódul, hogy a modern művészet második hazájában magába szívja az új korszak vezéreszméit, nem kis szerep jutott a magyar festőknek. Az Iparos Egyesületet és az Osztrák—Magyar egyletet magyarok vezetik... Eddig a tudósítások, kezdő nekifutások, s bár már ezekből is látni lehet a fiatal, alig húszéves szerző „oroszlánkörmeit”, két további írása olyan fényben mutatja, amelyben ma is joggal csodálhatjuk. Az egyik Az én poétám16 címet viseli, és Márton Kálmán verseiről szól. A költőt ugyan már rég belepte a feledés pora, (ha ugyan létezett), s a lexikonok nem említik a nevét, de a huszonkét éves Lyka Károly teljesítménye mííitt érdemes egy kicsit hosszabban is elidőzni az írásnál. A szerző pamlagon hever s csibukra gyújtva kezd a versek olvasásához. Ezután megállapítja: Szeretem a poétákat, végtelenül szeretem. .. Istenem, hogy ritkul a jókedvű csapodár költők száma, akit olvas az is, lám, pesszimista. De az olvasásban nem áll meg. Lágy bódulat szállt meg, tagjaimban gyenge zsibbadtság. Csöndes csikorgás, itt-ott nyHálások. — Undor — heves főfájás. Népies kifejezések — piszok... — Féltem, hogy tengeri betegséget kapok... Éhség, nyomor — tüdővész minden stádiuma — festett arcú lányok ölelése —. Abbahagytam az olvasást ... óh, minő nyomorban hányja-veti őt most az élet, mialatt én a pamlagon morfondírozok ... Fiúméba szaladtam egy kávéra, — ahol végülis tréfásan mondta a fickó, Pista barátja: Én fűzfaoéta vagyok, nevem Márton Kálmán. Ennél is élesebb, s a kor közfelfogásától még jobban elüt a nemzetiségi kérdésről szóló A tót és a magyar.11 Fél évszázada érdekel bennünket a nemzetiségi eszme — és még máig is megoldatlan ... — állapítja meg rögtön a bevezetőben, majd pedig így folytatja: Az a vélemény van általában elterjedve, hogy egy nemzet kebelében csak oly népek férhetnek meg egymáshoz, kiket közös származás, közös faj, közös vér köt egymáshoz. Így magyarázzák ezt a történelem s a jog tanszékeiről is. Ha azonban a történelem idevágó példáit lelkiismeretesen boncolgatjuk, azt látjuk, hogy a nézet a maga általánosságában teljesen tarthatatlan. Véleményem szerint a népeket sokkal inkább fűzi egy szerves egésszé a közös szellem, mint a születés, együvétartozás véletlene, mint a hús és vér azonossága. Ez bővebb Indokolást igényel. Ebben az időben a magyar újságok valóban nagy erővel támadták a nemzetiségeket, s főleg a szlovák, illetve ahogy akkor nevezték, a pánszláv eszmék képviselőit. Az Érsekújvár és Vidéke is gyakran cikkezett erről a kérdésről. Többek között közölte például egy bizonyos Kubányi Károly18 nevű segédtanfelügyelőnek, mint e téren szak- és tapasztalt egyénnek a tollából a Nyitra megyei közlönyben megjelent cikkét, amelyet a célból írt, hogy a magyar politikai nemzetet a kebelbeli pánszláv veszélytől megszabadítsa. A lap ennek ellenére nem tartozott a legelvakultabbak közé; s például Fábián János érsekújvári plébános esetében,'9 akit vélt pánszlávizmusért egy ízben csúnyán kikezdtek a központi lapok, még ha óvatoskodva is, a megtámadott pártjára állt. Lyka Károly véleményét valóban annyira különállónak találta a szerkesztőség, hogy csak megjegyzéssel közölte. Lyka Károly Írása következetességről és szinte hihetetlen éleslátásról, egy kis túlzással, internacionalista gondolkozásáról tesz tanú14 Saját kutatásaim 15 Lika Károly: A müncheni magyar kolónia. É. és V. 1889. 20. szám. 16 Lyka Károly Az én poétám, É. és V. 1892. 18. szám. 17 Lika Károly: A tőt és a magyar, É. és V. 1888. ... 18 É. és V. 1888. 13 É. és V. 1890.
