Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Vörösmarty Géza: Nyitra megyei présházak és pincék
füstfelhő némileg csökkentette a fagy erősségét. A motorizmus terjedésével ilyen alkalmakkor kimustrált gépkocsiabroncsokat gyújtottak meg. A szüretet addig el sem kezdték, míg a helybeli plébános nem celebrált misét a szőlőhegyen álló Orbán kápolnában. Szőlőfeldolgozás A századfordulóig mezítláb taposták ki a szőlőfürtöket a taposókádban. Később csömöszölőt használtak. Az így összetört szőlőt fából készült présben sajtolták ki. A taposás és csömöszölés nem volt kizárólag mustnyerési eljárás, hanem a sajtolást megelőző szőlőzúzási mód. A szőlő feldolgozása a szőlőhegyi présházban történt. A leszedett szőlő szállításához puttonyt használtak, kb. 25—30 literes űrtartalommal. Ez fából készült és háton hordozható volt. Most könnyebb műanyag zsákokat használnak erre a célra. Présházak és pincék A pincék és présházak építkezési módja ugyanaz volt néhány évszázadon keresztül. A második világháborút követő években, de főleg az utóbbi évtizedben gomba módjára megszaporodnak a mai kultúráltabb igényeket kielégítő hétvégi házak stílusában vagy stílustalanságában rakott présházak, a néprajzkutató nagy sajnálatára. Legfőbb ideje, hogy a lassan, de biztosan kivesző présházakat és pincéket, mint a népi kultúra részeit teljes pusztulásuk előtt rögzítsük a néprajz számára. A szőlőtermesztési, illetve a borászati célokat szolgáló épületeket Szlovákia területén két nagy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba tartoznak a Kis-Kárpátok vidékére jellemző építkezések, ahol a présház és a pince a szőlőgazda lakóházával egy fedél alatt van. A másik csoportba sorolható az az építési mód, amikor a présházat és pincét a lakóháztól távolra, a szőlőhegyre építik. A Kis-Kárpátok körzetét leszámítva ez az építkezési mód a gyakoribb. Kutatóhelyemen, Nagycétényben a pincék és présházak a szőlőhegyen vannak, a községből keleti irányban, 2 km távolságra, a Felsőhegy és Alsóhegy nevű szőlőhegyi dűlőkben 900 kát. holdnyi területen, 700 példás-pincével. A pincéket a „tővető kapával” vágták a földbe. A belső falra nem alkalmaztak burkolóanyagot. Ojabban a pincéket kicementezik, mert előfordult, hogy a földbe vájt és nem szigetelt pincék beomlanak. A felszín fölötti épület neve „présház”. Más névvel nem találkoztam a helyszínen. Az épületet „fecskerakás” módon készítik. Ennek a menete a következő: a sarat kigyúrják és az előre elkészített, kőből készült alapra 50—60 cm magasságú falat raknak. Ezt egy hétig száradni hagyják, azután erre újabb 60 cm réteg kerül, ismét hagyják egy hétig száradni, és ezt mindaddig folytatják, míg el nem érik a kívánt falmagasságot. A teleajtók fából készülnek, a kilincsük vasból van. A présházból nyílik a szoba. Ennek berendezéséhez tartozik az asztal, a pad, a székek, az ágy és a kályha. A szobában mindig van vakablak. A présházból nyílik továbbá a pincelejáró. A pincében a hordók „kontáron” állnak. A pince szellőztetése a „léleklyuk” elnevezésű nyíláson át történik. Ez vagy a pince közepén, vagy a végén van. A hagyomány a nagy, tágas és száraz pincét tartja a legalkalmasabbnak a bor tárolására. Az izolálás nélküli, csupán földbevájt pincéknél éppen a kívánatos szárazságot nem tapasztaltam, a mennyezetről víz csöpögött. A földfelszíni épületek tetőszerkezete kettősen álló szelemenszék, gerendasoron álló nyeregtetővel. Találtam olyan présházat, ahol a padlásteret széna tárolásara használták. Ebből a célból a tetőszerkezeten ajtóval ellátott nyílás van. A tető befedésére régen zsúpszalmát (rozsszalmát) használtak, későbben zsindelyt, de ma már szalma csupán egy-két lebontásra váró pincén található, a többin, még a 150 éves présházakon is, cserép vagy bádogtető van. A leírás céljára kiválasztott présház szobájában vaskályha áll. Régen épített tűzhely járta. Magában a présházban szintén volt valamikor tüzelő alkalmatosság, amelyen pálinkát főztek. Találtam olyan présházat is, ahol a szabadtűzhely még megvolt.
