Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”
deményezés hasznosságát ő is elismeri, s a szervezési munka nehézségeivel és nagyságával tisztában van: „kétségtelen érdemes munkát végeztek a nyitrai írók, mert ma megjelentetni egy ilyen könyvet, amikor nincs rendesen működő könyvkiadásunk, elgondolt kultúrszervünk, igazán nem kis dolog. Ebben a nyitrai írók példát mutattak az illetékes kulturális fórumainknak,”19 Vájlok bírálata — ledorongoló jellege mellett — sok igazságot tartalmaz. A Nyitrai Írók Könyvében valóban hemzseg a dilettantizmus. Néhány kiemelkedő, ez irodalmi szintet megütő íráson kívül alig akad számottevő értéke a könyvnek. Jelentősége nem is értékeiben, hanem a kezdeményezésben, a példaadásban keresendő. A dilettantizmus vádját Mártonvölgyinek nem sikerült az egyébként igen ügyes válaszában elhárítania.20 Az antológia hibái önmagukért beszélnek. Különösen a válogatásnál és az arányok el- tévesztésénél vétettek szerkesztői. Szlovákia legkiemelkedőbb kommunista lírikusa mellett megtaláljuk a jelentéktelen vidéki versfaragókat, Schöpflin Aladár patinás neve mellett a dilettáns Thurőczy Tibort stb. Szembeszökően aránytévesztés pl. hogy a mindmáig a szlovákiai magyar irodalom legjelentősebb költői közé számító Forbáth Imre öt verse mellett a fűzfapoéta Sáffár Kornél nyolc költeménnyel szerepel.21 Általában igen erős kontrasztok jellemzik ezt az antológiát eszmei és művészi szempontból egyaránt, s körültekintőbb, koncepciózusabb, főleg radikálisabb válogatás sokban emelhette volna a kiadvány színvonalát. Az antológia húsz nyitrai, ill. Nyitra környékén született, később elszármazott írót és költőt mutat be. A megszólaltatott literátorok száma egyértelműen sugallja a szerkesztők tendenciáját: minél gazdagabbnak bemutatni Nyitra Irodalmát. Liberalizmusukkal azonban ennek ellenkezőjét érték el. A lírát Hevessy Sári, Sáffár Kornél, Kenedy Erzsébet, Verő Géza, Dallos István és Forbáth Imre képviseli a könyvben. Toronymagasan emelkedik ki közülük bizarr, mély gondolatiságú, erősen szociális színezetű lírájával Forbáth Imre. Az itt közölt költeményei a Favágók (1925—29) című kötetéből valók. A kiválasztott öt vers ellen aligha lehet kifogásunk, a költő szocialista világképét, sajátos életszemléletét, Villonra emlékeztető hangvételét, férfiasan nyers ars poétikáját és forradalmi mondanivalóját leginkább kifejező költeményei közül valók. Ezt az is bizonyítja, hogy az öt vers közül négy belekerült a költő válogatott verseinek gyűjteményébe is. Az antológia nyújtotta Forbáth-kép azonban azonban mégis hiányos. Az egyetemes magyar irodalomba beleilleszkedő jelentősége nagyobb arányú és sokoldalúbb bemutatást igényelt volna. S ha már a szekresztők a Favágók versanyagához ragaszkodtak (a költő személyes feltétele alapján), a teljesebb portré, a mélyebb, az igazabb bemutatkozás érdekében legalább a Március elsején, Favágók, Egy tál krumpli, A költőkhöz című verseit is közölhették volna. Az antológia versei közül különösen a Néger énekel c. tükrözi megrázó erővel Forbáth internacionalizmusát, kiterjedt érdeklődését és szociális érzékenységét. A vers a kapitalista nagyvárosba szakadt néger proletár örök nosztalgiáját, testi és lelki szenvedéseit idézi: Az ember éhezik, fázik, ázik Üres dobhoz hasonló bele Malasztos dalokat csinnadrattázik Az üdvnek dicső hadserege. Sápadt Krisztus csüng a templomban Minek aranycsúcsa szinte égig ér Lángvetők szennyes tüze lobban S mérges gázoktól zöld a csatatér. A halottakkért a kutya sem ugat A népek fölött hízott holló károg Elfödnék ilyenkor emberarcúkat S szégyenkeznének a kannibálok. 19 Vájlok Sándor i.m. 2® Lásd a 17. számú jegyzetet. 21 Ezen a tényen az sem enyhít, hogy a költő valóban öt verset küldött nekik (vö.: Dallos István: A Híd vallomás 23. p.) A Favágók című kötetből — ez volt a költő kikötése — pótolhatták volna.