Irodalmi Szemle, 1976
1976/2 - HAZAI TÜKÖR - Nyitra és vidéke - Szeberényi Zoltán: A „Híd — szlovákiai magyar irodalmi társulat”
Szeberényi Zoltán A két háború közötti csehszlovákiai magyar irodalom legfájóbb problémája mindvégig a könyvkiadás megoldatlansága volt.1 A különféle csoportos és egyéni próbálkozás és jószándékú igyekezet többnyire csak részeredményeket hozott. A megjelenő művek jelentékeny részét a szerzők saját költségükön adták ki, illetve előfizetési felhívások és gyűjtőívek kibocsátásával igyekeztek megteremteni a financiális feltételeket. Ez a körülmény természetesen a színvonal rovására ment, hiszen a könyvek kiadása az Írók anyagi helyzetétől, ill. mecénásaik támogatásától függött, s nem az igazán mérvadó kritériumtól, az eszmei-művészi színvonaltól és tehetségtől. Ez a káros jelenség (a könyvkiadás hiánya) lett végső fokon egyik eredendő oka annak, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomban mindig a „középszerűség malma őrölt”, képtelen volt kimagasló értékeket felmutatni, fejlődése megrekedt, eszmeiművészi szempontból megmaradt a középszerűség színvonalán. Az írók nagy többségének csak a magyar nyelvű napilapok kulturális rovata, valamint a néhány magyar szépirodalmi folyóirat és évkönyv jelentett publikációs lehetőséget. Ezek a folyóiratok azonban az egyes pártok és politikai csoportosulások szolgálatában álltak, s többnyire szigorúan vigyáztak arra, hogy csak az ő nézeteiket valló írók közül kerüljenek ki munkatársaik. Ez különösen a haladó szellemű írókat sújtotta, hiszen csupán a kormány politikáját támogató aktivisták (pl. a Magyar Újság), s a kisebbségi nacionalisták, a magyar ellenzéki pártok fórumai (pl. a Prágai Magyar Hírlap) élveztek számottevő anyagi támogatást, a baloldali, a kommunista lapok (pl. Oj Szó, Az Ot, később a Magyar Nap) állandóan egzisztenciális problémákkal küzdöttek. Ezért alakult ki az a fonák helyzet, hogy sokszor a kifejezetten baloldali, vagy a baloldalhoz közel álló írók is kényszerültek az egyes néha a liberalizmus vagy a baloldaliság köntösébe bújt jobboldali lapokban publikálni. A különféle írói csoportosulások között kialakult irodalmi-politikai harc gyakran klikkszerűséghez, s ezáltal a művészi színvonal elsekélyedéséhez vezetett. Ez az irodalmi csatározás — Szalatnai Rezső szavaival — „... a kritikai objektivitás helyett a türelmetlen és dühös kurjongatást avatta vitafegyverré”.2 A konzervatív Szvatkó Pál pedig így vélekedett a helyzetről: „Csupa klikk, csupa harc, csupa verekedés. Nem csoda, ha a legnagyobb tehetségek sem tudnak érvényesülni a zűrzavarban."3 Mindkét fél (a haladók és konzervatívok) áldatlannak találta ezt a helyzetet, s több kísérlet történt a kisebbségi magyar irodalmi központ létrehozására, a „szétforgácsolt szellemi erők” egységbe 1 A könyvkiadás és irodalomszervezés nehézségeit, körülményeit és eredményeit részletesen elemzi Turczel Lajos A két kor mezsgyéjén (Bratislava, 1967) című könyvének V. fejezetében (80—128. p.) 2 Szalatnai Rezső: Irodalmi menetrend Szlovenszkőn. Magyar Figyelő, 1933. I. évf. 1—2. szám, 105. p. 3 Szvatkó Pál: Szlovenszkói magyar irodalom. Lásd: Szlovenszkói magyar elbeszélők. Torna- ía — Tornaija, 1935. 22—23. pl. * A négy évtizeddel ezelőtt induló mozgalom belső problémáiról, célkitűzéseiről bővebben az alapító tagok visszaemlékezéseiből értesülünk: Dallos István: A Híd vallomása. Bratislava, 1969; Mártonvölgyi László: A „Híd” húsz év távlatából. Lásd: Candó Sándor: Magyar— szlovák kulturális kapcsolatok. Bratislava, 1959. A kiadói tevékenység alkalomszerű értékelését lásd e sorok Írójától: Emlékezés a húszéves Hídra. Irodalmi Szemle 1965/6. E tanulmány eredményeit jelen írásunkban is felhasználjuk. a „Híd — Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat” kiadói tevékenysége
