Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Mészáros László: A jövő valósága — I.

radalmi változások is megvalósíthatók; majdnem minden elképzelhető megvalósítható; a távon belüli jövő felderíthető, feltárható és formálható. 4. A hosszútávú jövő (20—50 év). Főbb jellemzői: A lehetőségek és a válságok átválthatók; láthatóvá tehetők az alternatív lehetőségek; túlnyomórészt irányíthatatlan; nyílt jövő. 5. A távoli jövő (50 év és ezen túl). Főbb jellemzői: nagyrészt láthatatlan; irányíthatatlan; lehetségesek {és szükségesek) utópisztikus és disztópikus elképzelések.

3. 3. A prognosztika és a futurológia másik gyakori buktatója a kulturális meghatározó tényezők elhanyagolása. Az évszázadokon át kialakult faji és nemzeti kultúrákat nem lehet egyik napról a másikra az értelem követelményei szerint átépíteni. A kulturális forradalomnak társadalmi és egyéni fékjei, korlátai is vannak. Az axiológiai dilemmákat is a „jövősokk” fogalomkörébe sorolhatnánk. A probléma lényege: míg az egyik oldalon kívánatos a kulturális jelenségek dinamikájának megismerése és szabályozása, a másik oldalon az emberek jelentősnek tartják a kultúra fejlődésének szabadságát. „A kultúrát ugyanis annyiban találjuk értékesnek és hitelesnek, amennyiben sem előre meg nem tervezték, hogy direktíva jellegű döntésekkel ránk erőszakolják, sem pontosan — formájában — előre nem látták. Egyfelől tehát szeretnénk megőrizni a sértetlen spontaneitást mint a kultúra autentikus fejlődésének biztosítékát, másfelől tudjuk, hogy a spontán folyamatok mindig labilisak lehetnek, tehát károsan ütközhetnek az általános civilizációs mozgás gradienseivel” — írja ezzel kapcsolatban Stanislav Lem. A probléma alapvető jelentőségét sem nehéz belátni. A tudomány és a társadalom fejlődése olyan helyzet felé irányul, amelyben a magatartásnak régebben egyéni megítélés és döntés tárgyát képező területei az illetékes szakemberek ellenőrzése alá kerülnek. Míg a múltban például nem volt szükséges orvost hívni a súlyos beteghez sem, ma már büntetendő cselekedetnek számít az orvosi beavatkozás mellőzése. De míg az orvos konkrét cselekedetekre utasíthatja betegét, nehéz elképzelni egy kultúrmunkást, aki ugyanilyen megfellebbezhetetlen javaslatokkal és „receptekkel” tudna előállni. Másfelől: a molekuláris biológia és a kémia jelenlegi eredményeit véve alapul, elképzelhető az is, hogy például &z ivóvízhez olyan anyag adagolható, amely állandó kitűnő közérzetre hangolja az embereket és gátat vet minden meggondolatlan és agresszív cselekedetüknek. Egy ilyen „rendszer” azonban csak addig működhetne jól, míg ki nem derülne a „titok”. Akkor aztán bizonyára mindenki ellene fordulna. A világ jelenlegi állapotában nem elhanyagolható tény a kultúrák sokasága sem, amely lehetővé teszi az embernek, hogy végső soron választhasson közöttük. Vagy legalábbis a minden társadalomban fellelhető szubkultúrák között. A probléma tehát végtelenül bonyolult és lehetetlen jövőbeni alakulását megsejteni. E területen még a tudományos-fantasztikus irodalom is steril: a kulturális alkotás szempontjából a sci-fi kozmcsza halott sivatag, amelyben szörnyű szellemi aszály honol — írja Lem. Hiába keresünk bármiféle nem műszaki jellegű „ízelítőt” más kultúrákból, például más filozófiai rendszerek, vallások, mitológiák, kiváló műalkotások stb. ismertetését.

3. 4. Az Egyesült Államokban nemrég leállították a szuperszonikus repülőgépek további fejlesztését, mert szükségessé vált a globális következmények elemzése. Rendes körülmények között a sztratoszférában — 10—15 kilométer magasságban — csak minimális a víztartalom. Ha a 20—25 km magasságban 2900 kilométer óránkénti sebességgel repülő gépek huzamosabb ideig tartózkodnak ebben a szférában, akkor a víztartalom a járatok gyakoriságától függően 10-től 60 százalékig emelkedhetne, ami viszont a védőpajzsként szolgáló ózonréteg csökkenéséhez vezetne. Így több ultraibolya sugárzás érné a Földet, s ez a hidrogén űrbe való kiáramlását és az oxigén földre való süllyedését eredményezné. Az ún. globális problémák létezése vitathatatlan és a globális következmények elemzése egyre sürgetőbb feladattá vált. A hetvenes években megkezdett kísérleteket egyre több és tökéletesebb vállalkozás követi. Közismert a Római Klub első világmodellje, amely a jövő század közepére súlyos világkatasztrófa távlatát vetíti előre az aránytalanul gyors ipari fejlődés, a korlátlan népességnövekedés, a természeti környezet szennyeződésének fokozódása, a táplálkozási források és nyersanyaglelőhelyek kiapadása miatt. A Római Klub új világmodellje, a Fordulóponton az emberiség nem tartja elkerülhetetlennek a világkatasztrófát és egységes emberi világközösség kialakítását sürgeti. A globális következmények elemzésének szükségességét szemléltető kísérletekre a legjobb példa talán a giesseni diákok esete (Dér