Irodalmi Szemle, 1976

1976/10 - A JÖVŐ VALÓSÁGA - Mészáros László: A jövő valósága — I.

Suhm az ember ősének a tengerből a szárazföldre való kilépéséhez hasonlítja ezt a traumatizáló helyzetet. A hasonlat jó, mert az egyetlen lehetséges megoldást is felvázolja. Mintegy 750 millió évvel ezelőtt lennie kellett a Földön olyan élőlénynek, amelyik nemcsak a gerinceseknek, hanem a gerincteleneknek is közös elődje volt. Közel 500 millió éve pedig kétéltű elődeink elkülönültek a halaktól és megkezdték a szárazföld meghódítását. A helyzet bizonyára traumatizáló volt, és a „maradiak"

— megmaradtak mindmáig halaknak. Az emberiség számára is csak egyetlen lépés vezet visszafelé, a biológiai létbe, de előre szinte végtelen idő áll még a rendelkezésére. Robert Jungk az optimisták közé tartozik: nem hiszi, hogy az ember visszautasítja a világűr kihívását és visszafordul. Időszerűvé vált Marx víziója a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába történő ugrásról. A jövő dimenziójának a megnyílása valóban új történelmi korszak kezdetét jelenti. A jövő sokkhatásai ellen tudással kell felvérteznünk magunkat, és a változások elutasítása helyett a lehetőségek tudatos alakítását kell vállalnunk. Sokan szeretnének a jövőbe látni, de kevesen indulnak el a jövő felé már ma. A jövő csak azt sokkolja, aki hátat fordít neki. A jövő felé a magunk építette hídon menetelünk.

3. A jövő tudománya

3. 1. Némely filozófiai irányzatok jövőlátomásán és a történelmi materializmus jövőkoncepcióján túl a tudományos jövőkutatás a prognosztika és a futurológia megszületésével kezdődött. A prognosztika első tudós megfogalmazója Morgenstein osztrák közgazdász volt (1928-ban), aki elsősorban a gazdasági életet vette vizsgálat alá. A futurológia alig 30 éves múltra tekint vissza, első megfogalmazója Flechtgeim német szociológus volt. Szerinte a futurológia hármas egység: jövőkutatás, jövőformálás, jövő- vízió. Gidai Erzsébet szerint a jövőkutatásnak a jövő tudományos feltárása a feladata s magába fogja a prognosztikát és a futurológiát. A prognosztika a társadalmi, gazdasági és technikai folyamatokat mozgásukban, dinamikájukban vizsgálja, a futurológia pedig a nagyobb távú jövőbeni kép és állapotok leírására, feltárására alapoz. A futurológia tehát szintetizáló tudományág; leírja az időpálya egy-egy állomását és eljut egy jövőbeni komplex társadalomképhez. Ideológiai hátterét illetően természetesen el kell határolnunk egymástól a marxista és a polgári futurológiát, mert az utóbbi célja gyakran nem más, mint a tudományos kommunizmus felszámolása és a kapitalista társadalmi rend dicsőítése. A prognosztika és a futurológia megkülönböztetése mindkét tudományág buktatóinak tudatosításához segít bennünket. A prognosztika gyakran az egzakt módszerek áldozatává válik, a futurológia viszont egyre inkább a képzelet szárnyalására támaszkodik, és bizony, néha már az utópia, vagy a tudományos-fantasztikus irodalom határát súrolja. Ezért állíthatja Pierre Versins: „ostobaság lenne azt hinni, hogy ezek az igen tiszteletreméltó és gyakran bőkezűen dotált tudományok komolyabbak, mint maga a scince-fiction” (Galaktika 3).

3. 2. A prognosztika és a futurológia gyakran egyaránt eltekint a jövő idejének a pontosabb meghatározásától, a fövő fokozatainak jellegétől. A jelenből kiindulva nem vázolható fel például száz évre előre a mezőgazdaság fejlődése anélkül, hogy ne vennénk figyelembe az elkövetkező évszázad egyes szakaszai közt várható lényeges minőségi különbséget. Earl C. Joseph amerikai tudós öt szakaszra osztja a jövő idejét (The Futurist — August, 1974). Bár modellje és érvelése vitatható lehet, annyi azonban bizonyos, hogy lényeges problémára tapint rá. A jövőt öt alapvető szakaszra bontja:

1. Most — és a közeljövő (most és a következő év). Főbb jellemzői: „befagyott”, a múlt által meghatározott; irányíthatatlan; a katasztrófákat kivéve lezárhatatlan, a jelenlegi döntések és akciók csekély vagy zérusértékű hatással vannak a távon túl; kis jelentőségű választások lehetségesek csak (hol nyaraljunk, mit vegyünk fel stb.).

2. A rövidtávú fövő (a következő 1—5 év). Főbb jellemzői: a múltban tervezett, programozott jövő; lehetségesek válság kiváltotta változások; a távon belül megvalósíthatók bizonyos evolúciós fejlődések; a mából Irányítható; döntéseink fontos változásokat idézhetnek elő a távon belül; lehetséges stratégiát változtatni, választani; a forradalmi változáshoz jelentős erőkifejtés szükséges. 3. A középtávú jövő (5—20 év). Főbb jellemzői: választható jövőalternatívák; majdnem egészében a jelenből irányítható; for-