Irodalmi Szemle, 1975

1975/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN (2.) - Farkas István: Találkozásaim az irodalommal

Farkas István

találkozásaim az irodalommal

75. születésnapján szeretettel köszöntjük Farkas Istvánt és kívánunk Neki erőt, egészséget és töretlen munkakedvet.

Szei'k.

Először arra gondoltam, hogy megpróbálok verset írni születésnapomra, mint József Attila tette. Valahogy így kezdődött volna: „Hetvenöt évet éltem én, magányos, árva, vén legény”. De aztán eszembe jutott, hogy a versírásról már elég korán lemondtam, csak életem derekán történt meg, hogy a fekete hajú, gyönyörű szájú és szemű kedvevesnek írtam harminckét csengő-bongó versikét. Ki is adtam Nagykanizsán, ahol akkoriban éltem. A könyvecske 1941 kora telén Kanizsai ősz címen jelent meg. Küldtem belőle Szombaty Viktornak is, akinek jó régen hasonló próbálkozása jelent meg. S akkor azt írtam neki, hogy nem neki való a versírás. Viktor kapott az alkalmon és a kis könyv elolvasása után azt válaszolta: „Suszter, maradj a kaptafánál!” Ez azt jelentette körülbelül, hogy engem régóta prózaírónak könyvelt el, tehát maradjak a prózánál. Maradok hát.

Ha életem háromnegyed századán végigtekintek, mindenképpen csak az irodalom, a könyv játssza benne a főszerepet. Hadd sűrítsem ide mindazt, ami ezzel kapcsolatban „elmém környékezé”.

írónő fiának születtem. Édesanyám már tizenhét éves korában írt verseket (leánynevén, Siposs Erzsi) a pesti Divatbazárba. Akkoriban egy eldugott pusztán élt, ahol nagybátyja, aki édesapja korai halála után örökbe fogadta, vagy negyven hold földön gazdálkodott, miután mint kuruc táblabírót idő előtt nyugdíjazták. Ha már bíró nem lehetett, felcsapott szőlősgazdának. Tízholdas szőlészetében Jobbnál jobb szőlőfajokat termelt, s azokat a szélrózsa minden irányában szétküldte, és akkor volt boldog, ha arany- vagy ezüstérmet kapott értük. Nagy büszkén címkéket is nyomatott elnyert díjainak felsorolásával.

Édesanyám szerényebb volt, megelégedett a nyújtott otthonnal, verseinek, az irodalomnak élt.

E bevezető után következzék az érdemi rész.

Mártonban születtem, s közvetlen szomszédunkban Svetozár Húrban Vajanský, a neves szlovák író és politikus lakott. A gyermektelen, szakállas „bácsi” gyakran ültetett az ölébe.