Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

a kommunista mozgalom legnagyobb támaszai az iparilag fejlett losonci és rimaszombati kerületek voltak. Magában Nógrádban — írja Ján Mlynárik alapvető munkájában

— a munkásmozgalom forradalmi kikristályosodásának folyamata a magyar fejlődés hatására ment végbe. A sikerek eléréséhez azonban a munkásságnak olyan vezetőkre volt szüksége, mint pl. Herz dr. A párt felismerte az ő rendkívüli ideológiai képzett: ségét és nem mindennapi agitációs tehetségét, ezért az egész magyar nyelvterületre kiküldték, hogy terjessze a kommunizmus eszméit. A pozsonyi és a kassai körzetekben is megfordult, hogy előadásokon és egyéni foglalkozásokon ismertesse a forradalmi baloldal politikáját. Egykori harcostársa, Szabó-Számuly János, nyugalmazott miniszter írja visszaemlékezéseiben, hogy „vele a pozsonyi liget egyik félreeső részében” foglalkozott Herz dr. és „reggeltől késő estig” elemezte, magyarázta a Komintern határozatait, különös tekintetttel a Csehszlovákia Kommunista Pártjára váró feladatokra.

Agitációs képességei jól megmutatkoztak az 1921. évi nagyszabású május elsejei losonci közös kommunista-szociáldemokrata munkástüntetés megszervezésében, valamint a losonci és a füleki zománcedénygyárak sztrájkharcaiban és Szlovákia délnyugati területeiről a losonci kerületre is átterjedt mezőgazdasági munkabeszüntetésekben.

Sokat foglalkozott és törődött az ifjúsággal is. Ennek köszönhető, hogy Losoncon rendkívül erőteljesen bontakozott ki a kommunista ifjúmunkásmozgalom. Itt működött a kommunista ifjúmunkásszövetség területi titkársága is, élén a baloldali orvos egyik legismertebb tanítványával, Nógrádi Sándorral. Nagy gondot fordított Herz a fiatalok politikai oktatására és nevelésére. Egy egész életre szóló tanítást és erkölcsi magatartást sajátíthattak el tőle a fiatalok. Tamási Mária írja róla: „A legsűrűbben az ifjúmunkás szervezet üléseit látogatta. Ismeretterjesztő előadásokat tartott nekünk, hogy mind politikai, mind tudományos tekintetben szélesítse a fiatalok látókörét. Nem sajnálta vasárnapjait sem: kilométereket gyalogolt velünk és sokat látogatta a falusi szervezeteket is.”

Fáradhatatlanul szervez, agitál, de tudatában van a sajtó jelentőségének Is. Híre messze túljut a város és a megye határain. Cikkeit nemcsak a helyi lapokban olvashatjuk, hanem a legjelentősebb magyar nyelvű újság, a Kassai Munkás Is szívesen közölte írásait. Sőt, a Rudé právo 1921. november 26-1 számában is olvashatjuk cikkét. Sokat tett azért is, hogy Losonc és a környék munkásainak legyen kommunista újságja. Részt vett a Népakarat című lap szerkesztésében, amely a Pravda chudoby, a Kassal Munkás, a Volksstimme és a Hlas ľudu mellett eredményes agitációs és tájékoztató szerepet töltött be a munkásság soraiban, mint a szociáldemokrata pártból kiszakadt kommunista balszárny losonci sajtóorgánuma.

A losonci járás kommunistáinak képviselőjeként részt vett különböző területi és országos pártértekezleteken, konferenciákon. A zsolnai munkás-paraszt konferencián, 1921 tavaszán is ő képviselte a losonci járás kommunistáit. Illés Béla itt ismerkedett meg vele. „Egy finom, törékeny, nálam jó tíz évvel idősebb férfi lépett hozzám, amikor a szónoki emelvényről leszálltam — írja Visszaemlékezésében Illés Béla — és a kezét nyújtotta. Herz Sándor volt. Este hosszan elbeszélgettünk, nagyon sokat tanultam tőle; ő volt akkor a szlovákiai munkásmozgalomnak a lelkiismerete, de nemcsak morálisan járt elől, marxista tudása is imponáló volt.”

Nevével szorosan összeforrtak az 1920-as évek elejének nagy losonci munkástüntetései, harcos népgyűlései, amelyeken általában ő elnökölt. Mlynárik írja a sztrájkharcokról szóló munkájában, hogy a közép-szlovákiai terület legáldozatkészebb kommunistái között tartották őt számon. A munkások ezreit mozgósította a Herz-féle pártvezetés a cseh burzsoázia gyarmati uralmával szemben, amely a szlovákiai ipart Losoncon is elsorvasztotta. Jellemző, hogy 1923-ban még a hivatalos adatok szerint is 2500 körül mozgott Losoncon a munkanélküliek száma.

Ilyen előzmények után ült össze 1923. február 2. és 5. között Prágában Csehszlovákia Kommunista Pártjának első rendes kongresszusa, amelynek kilenc tagú elnökségébe Herz Sándort is beválasztották. Ez a kongresszus igyekezett felkészíteni a munkás- osztály élcsapatát a várható osztályküzdelmekre, a dolgozók jogainak megvédésére, és nem utolsó sorban: a párt bolsevizálására. A CSKP parasztpolitikájának a kidolgozásában is jelentős szerepet játszott. Amint a csehországi Louny-ban megtartott találkozón, úgy a losonci pártkonferencián 1924 szeptemberében határozatot hoztak a nagybirtokok