Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Vígh Károly: Dr. Herz Sándor születésének centenáriuma

megszüntetéséről, illetve kisajátításáról, a kisgazdák védelméről, az adókról stb. A CSKP a Louny-i és a losonci határozatoknak országos jelentőséget tulajdonított.

Herz az elméleti munkából is kivette a részét. Amikor pl. a Komintern V. kongresszusának eredményeiről a CSKP-ban vita indult meg, ő is hozzászólt a problémákhoz. Mély marxista tudását és tudományos előrelátását jellemzik a Kassai Munkádba. írt cikkei. így pl. a pártvitákról szóló írásában {Munkás, 1924. okt. 12.) Kreibichet, a cseh kommunisták egyik vezetőjét bírálja, mert Illúziói vannak egy munkáskormányt, valamint Masarykot és Benešt illetően. Ezzel kapcsolatban joggal hangoztatja: „Masa- ryk nem Károlyi...” — A pártéletben és a sajtóban hónapokig tartó viták után a CSKP 1924. október 31. és november 4. között Prágában tartotta meg II. rendes kongresszusát, s ezen Herz tagja volt a tanácskozás hattagú elnökségének és a bizottságok közül a nagyfontosságú politikai bizottságnak. Mindez kellően dokumentálja, hogy áldozatos és eredményes munkásságával milyen tekintélyre tett szert a kommunista párt soraiban. Nem csoda, ha gazdag tapasztalataira, nem mindennapi műveltségére és nagy marxista tudására 1925-től olyan fontos politikai küzdőtéren volt szüksége a CSKP- nak, mint a prágai szenátus ülésterme.

Herz Sándor a magyar forradalmi munkásmozgalom neveltje volt, aki széles körű magyarországi kapcsolatokkal rendelkezett. A CSKP tudott Herz dr. magyarországi kapcsolatairól és a proletárinternacionalizmus erősítése érdekében felhasználta azokat. Ennek során bízta meg Herzet azzal, hogy 1924 szeptemberében utazzék illegálisan Budapestre, vegyen részt a Rákosi-per tárgyalásain és megszerezve a tárgyalási jegyzőkönyvet, hozza át a határon. Ezt a fontos megbízatást is maradéktalanul teljesítette. Hasonló feladattal utazott Budapestre 1927 októberében, amikor a Szántó—Vági per tárgyalására küldte ki őt a CSKP vezetősége.

A magyar és csehszlovák kommunista mozgalom közötti szoros együttműködésnek köszönhető, hogy 1928 március elején illegális bányászkonferenciát tarthattak Losoncon a magyar bányamunkásság helyzetének elemzése és a tennivalók kidolgozása céljából. Ezen a tanácskozáson a Központi Bizottság részéről Kun Béla, Révai József és Orosz Nándor vett részt. A salgótarjáni medence kommunista bányászait Pothornik József, Epich Ede, Kakuk József, Horváth József, Targos Árpád, Miskei Sándor, Sulyok András és Kupka János képviselték. A konferencia két napig tartott és a KMP salgótarjáni kerületi bizottságának feladatává tette, hogy „összeköttetést teremtsen más bányakerületek és telepek ellenzéki munkásaival és csoportjával; a párttagok gondos felkészítését az illegális munkára, a konspirációra, a csendőrség és rendőrség előtti helytállásukra, és különösen elméleti és politikai nevelésükre.”

A losonci kommunista bányászkonferencia e nagy jelentőségű határozata valóban vezérfonal volt a cselekvéshez, mert míg 1927-ben Magyarországon csupán öt bérmozgalom zajlott le 9930 munkás részvételével, addig 1928-ban 97 és a résztvevők száma 52.850 fő. A bányakapitányság beszámoló jelentése is foglalkozott Losoncnak és a losonci kommunistáknak a magyarországi bányamunkás-mozgalomban betöltött szerepével, holott arról nem is tudott, hogy a bányászpárttagok részére szervezett hétvégi, vasárnapi iskolára a salgótarjáni medencéből a kommunista bányászok rendszeresen átjártak Losoncra és Fülekre.

4. A parlamenti harcok évei (1925—1929)

Herz Sándor életében külön fejezetet éredemelnek szenátort ével. Ekkor vált országosan ismert politikussá, aki kül- és belpolitikai kérdéseket egyaránt felölelő beszédeiben az ország és népeinek sok égető problémáját tárta a nyilvánosság legmagasabb fóruma elé.

Amikor elérkezett az 1925. évi parlamenti választás ideje, Herz Sándort már jól ismerték a munkások és az agrárproletárok szerte az országban. így nem csoda, hogy a szavazatok döntő többségével lett az érsekújvári kerület szenátora az 1925—1929. évi ciklusra.

Szenátori beszédeire jellemző, hogy az általános kérdésekben a kormánnyal szemben hangoztatott éles bírálatát sok losonci példával illusztrálta. Az állami költ