Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - Petrőci Bálint: Tüzes levegő

patizált a kommunistákkal. Beszéltek vele. Megkérték, intézze el, hogy a „konyhán” maradhassak, mert a „szakembereket”, ha nagyobb is a büntetésük, nem engedik elvinni. A börtönben is főzni, kenyeret sütni kell. S a „konyhások” kijárhatnak a városba. A bevásárlásokat a börtönőrök intézik, de ők nem cipekednek. És egy alkalommal! . . . Amikor eljön annak az ideje, hogy hamis iratokkal a Szovjetunióba mehessek, kereket oldok... Amikor kintről megkaptam ezt az üzenetet, fellélegeztem. Elszálltak felőlem a borús fellegek. De azt még nem tudtam, hogyan kerülhetek be a „konyhára”. Ez sem váratott sokáig magára. Az új foglyokat felsorakoztatják az udvaron. A főkulcsár előttünk áll. Nézeget bennünket. Megakad rajtam a tekintete.

— Van maguk között pék? — kérdezi, és úgy néz rám, mintha szólásra akarna kényszeríteni.

Tudtam, hogy mit kell válaszolnom.

— Én! — vágom ki gyorsan.

— Na, gyere ...

Amikor eléje lépek, suttogva kérdezi:

— Tudsz kenyeret sütni?

— Még nem sütöttem ...

— Nemsokára elmegy a pékünk, addigra meg kell tanulnod!

— Ne féljen, Kavalec úr, jő pék leszek!

. Ogy is lett.

Bácskái B.: Aratás (ceruza, 1974)