Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Petrőci Bálint: Tüzes levegő
azért, hogy a boldogabb jövendőért harcolunk a magunk és utódaink számára... A védőügyvédeinkre, dr. Clementisre és a rimaszombati dr. Salétre kapom a tekintetem. Nem szólhatok hozzájuk, nem kérhetem őket, fojtsák az ügyészbe a szót. Ha most nem szólunk közbe, valamit elszalasztunk. Magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy mit is szalaszthatnánk el. Nem is töprengek ezen, hiszen a rövid pillanatok csupán villanó gondolatokra adnak lehetőséget. Az ügyész vádbeszédét nem szokás megzavarni, de a konok elhatározás nem hagy békén, s a magasba lendítem a karom. — Szabad, ügyész úr? Az éles hangra a szunyókáló bíró felhorkan. Szólni akar, hogy figyelmeztessen, lesz még bőven alkalmam beszélni a bíróság előtt, de az ügyész leinti. — Mit akar? — förmed rám. — Miért bűn az, álamügyész úr, amikor a maga szavai szerint a boldogabb jövendőt akarjuk kiharcolni magunk és utódaink számára? Semmiféle törvény nem tilthatja meg nekünk, hogy harcoljunk a boldogság jogáért! — De nem úgy, ahogy maguk akarják! A maguk szervezete betiltott, tehát törvénytelen szervezet! Ennek ellenére állandóan dolgoznak a szervezet kiszélesítéséért!... Nem tudom magamba fojtani a kikívánkozó szót. — Ha azt hiszi az ügyész úr, hogy a börtön megtör bennünket, nagyon téved! Még a börtönben is harcolni fogunk az ellen a rendszer ellen, amely nem tud a népnek rendes megélhetést biztosítani! Míg élek, harcolni fogok ellene, mert nem tud gondoskodni a fiatalságról! ... Az ügyész visszaadja a kölcsönt, most ő vág az én szavamba. — Tessék, tisztelt törvényszék! — emeli fel a hangját. — A vádlott saját maga bizonyítja, hogy nem nyugszanak! Fábry István, Vajda József és a többiek már hosszú évek óta rendkívüli kitartással és szívóssággal foglalkoznak felforgató tevékenységgel. Ilyenek az úgynevezett komszomolisták ... A többit már nem hallom, mert újabb gondolatom arra késztet, hogy a szorosan egymás mellett ülő vádlott-társaimhoz szóljak halkan. — A kommunista újságban sem olvastam ennél szebb dicséretet! — Mit morog?! — förmed rám az ügyész, bizonyára abban a reményben, hogy újabb érvvel gazdagíthatja vádbeszédét. Illedelmesen felállók. — Az államügyész úrnak köszönetét kell mondanunk a kommunista magatartás hibátlan propagálásáért. Azt súgtam a vádlott társaimnak, hogy a komszomolistákról a legális kommunista újságban sem olvashatunk ennél szebb dicséretet. Vágási úr elvörösödik. A teremben felhangzik a taps és a nevetés. A védőügyvédeink mosolyognak. A bíró rázza a csengőt. — Ha még egyszer megzavarják a tárgyalás menetét, kiüríttetem a termet! Az államügyész folytatja a vádirat felolvasását. — Fábry István más személyekkel együtt 1932. április hó elején három ízben hívott össze gyűlést Tornaiján. Fábry felszólította a megjelenteket, hogy lépjenek be a KISZ- be, amelyet Tornaiján akart megalapítani. Holott Fábry István tudta, hogy oly titkos szervezetről van sző, amely ... Unalmas, unalmas. Hogy nem fárad bele az örökös ismétlésekbe! Aztán eldörgi az újabb vádat. — 1932 április hó ismeretlen napján Fábry István Rozsnyóról a királyi Péntek Lászlónak elküldte a Forradalmi dalok című könyvet, amelyben a szerző be akarja bizonyítani, hogy a munkásnak meg kell ragadni a fegyvert tüstént, hogy a jelenlegi államformát orosz államformára változtassák át. Tehát Fábry István katonai bűntettre izgatott, és arra, hogy erőszak útján változtassk meg a köztársaság alkotmányát, főleg ami a demokratikus köztársasági államformát illeti... és hosszadalmasan ecseteli a többi esetet, ismétli meg mindazt, amit a csendőrök felvettek a kihallgatási jegyzőkönyvekbe. Vádbeszéde végén felemeli a hangját, hogy felébressze az újra szunyókáló pocakos bírót. — Megrögzött bűnözőkkel áll szemben az igen tisztelt bíróság. A bíró felemeli a fejét, s elszörnyülködve néz végig rajtunk. — Megértették a vádat? — kérdezi mindnyájunktól. Felállók. — Nagyon is jól megértettem, hogy miért ülök itten! — mondom.
