Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Lovicsek Béla: A nagy story
ZSONGÓ: Már megbocsásson, a minden fogalmába sok „minden” belefér. FÉNYES: Hát igen, sok minden... Kezdjük talán az elején: néhány év leforgása alatt hétmilló hatszázötvenezer korona talált gazdára „pult alól”. Az üzletben tizennégy ember vett részt. A legnagyobb részesedés természetesen önnek jutott, és persze a sógorának. Az összeg nagysága pontosan ... ZSONGÓ: Ettől eltekinthet. FÉNYES: Kérem... Kívánja, hogy felsoroljam az üzlettársak neveit? ZSONGÓ: Felesleges. FÉNYES: Óhajt még valamit? ZSONGÖ: Bizonyítékai vannak? FÉNYES: Kedves uram, bizonyítékok nélkül mihez kezdhetne az ember ebben a bonyolult világban? ZSONGÖ: Majd annak idején — ellenszolgáltatásként — szeretném kézhez kapni őket. FÉNYES: Természetesen. Másképp elképzelhetetlen: valamiért valamit. ZSONGÖ: Rendben van ... ezek után ... van még valami mondanivalója? FÉNYES: Hogy van-e!? Csak nem képzeli, hogy a legnagyobb üzlet felett elsiklunk, ami éppen a napokban realizálódik?! ZSONGÖ: Mire céloz? FÉNYES: Az Aranyhalacska-akcióra. Ötmillió korona nem csekélység, az testvérek, illetve sógorok között is ötmillió! ZSONGÖ: Mit kíván tehát? FÉNYES: Hogy-hogy mit kívánok? ZSONGÓ: Ügy gondolom, hogy milyen összeget? FÉNYES: Kétmilliót, azaz kettő milliót. ZSONGÖ: Megbolondult? FÉNYES: Ja, kérem, én is pénzből élek. ZSONGÓ: Lehetetlent kíván. FÉNYES: Ne felejtse el, kedves uram, én sem egyedül dolgozom. ZSONGÖ: Szóval társa is van? FÉNYES: Természetesen. ZSONGÖ: Megtudhatnám a nevét? FÉNYES: Egyelőre maradjon az én titkom. — A végelszámolásnál akár szzemélyesen is bemutathatom. ZSONGÓ: Ragaszkodom hozzá! FÉNYES: Kérem, mi sem egyszerűbb... De ha már ilyen szépen összemelegedtünk, kérdezhetek valamit? ZSONGÓ: Tessék! FÉNYES: Mi a véleménye a szocializmusról? ZSONGÖ: Hogyan? FÉNYES: A szocializmusról. ZSONGÖ: Meglep a kérdése, de azért válaszolok: a lehető legjobb... Úgyszólván a semmiből kezdtem, és... Hát a magáé? FÉNYES: Érdekli? Tényleg érdekli a véleményem? ZSONGÖ: Feltétlenül. FÉNYES: Meglepődik: nem olyan egyértelműen jó, mint az öné, de nem is egyértelműen rossz... Megvan az a helyzeti előnyöm, hogy bejártam már az ország ze- gét-zugát, s így van némi áttekintésem, mondhatni, — pontos képletem a szocializmus állásáról. Ezer meg ezer becsületes dolgozónak a szavát, véleményét őrzöm, azokét az emberekét, akik nemcsak beszélnek róla, hanem nap mint nap csinálják a kezükkel, a szívükkel és az agyukkal, ha olykor káromkodnak is... A vámszedőket pedig mérhetetlenül gyűlölik... Azon töprengek, vajon mit csinálnának ennek a gyárnak a dolgozói, ha tudomást szereznének a maga „üzleteiről”? ZSONGÖ: Megdöbbenve hallagatom, szerkesztő uram. Mi itt komoly üzletkötésről tárgyalunk, és mégis úgy beszél, mint aki feddhetetlen vigyázója a szocializmusnak. FÉNYES: Az vagyok, igazgató úr, hiszen olvassa a cikkeimet, viszont úgy, mint ön, a magam hasznát is nézem!
