Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Lovicsek Béla: A nagy story
MAGDI (félig-meddig pityeregve): Nincs egy nyugodt percem sem, amióta elém dobtad a pénzt az asztalra, még álmomból Is fel-felriadok, rémképeket látok... Tessék, itt van mind hiánytalanul. Vidd vissza oda, ahonnan hoztad! (Zenei átkötés) 9. Zsongó irodájában (Kopogás az ajtón) LOLA: Igen! (Ajtónyílás, csukódás) FÉNYES: Jó napot!... (Sógva) Szervusz, Lola! LOLA (szintén súgva): Szervusz!... Csak okosan, ahogy megbeszéltük. Ne feledd, hogy minden, de minden ettől a találkozótól függ! ... (Hangosan) Már várja önt az igazgató elvtárs ... erre tessék ... parancsoljon ... (Kopogás, ajtónyitás, -csukódás) FÉNYES: Jó napot kívánok! ZSONGÓ: Jó napot!... Szeretem a pontosságot: éppen három óra. Tessék, foglaljon helyet! Konyakot, gint, szilvát, cseresznyét, vagy inkább bort parancsol? FÉNYES: Talán cseresznyét... ZSONGÖ: Tessék!... Egészségére! FÉNYES: Kedves egészségére! ZSONGÖ: Cigarettát... szivart? FÉNYES: Cigarettát... Köszönöm! ZSONGÖ: Szinte nem ismerek magára — már megbocsásson az őszinteségemért. FÉNYES: Ogy gondolja, megváltoztam? ZSONGÖ: Igen, de jó értelemben... Igaz, amikor itt járt, nem nagyon figyeltem magára, így aztán egy megtört, fáradt, kissé kopott külsejű férfiként élt bennem. Ezzel szemben ön egy friss, elegáns, jóképű „fiatalemberré” változott. Nem újságírótípus ... Inkább üzletembernek nézné önt az ember ... FÉNYES: Kiváló humorérzékkel rendelkezik, igazgató elvtárs. ZSONGÖ: Köszönöm az elismerését!... Családja van? FÉNYES: Kissé fáradt, hízásra hajlamos feleségem, meg egy érettségi előtt álló lányom. ZSONGÖ: Lakása? FÉNYES: Régebbi típusú kétszoba-konyhás állami lakás, fürdőszobával, központi fűtéssel, hideg-meleg vízzel... ZSONGÓ: Kocsija? FÉNYES: Egy ötéves Skodám. Lassan kiesünk az alján... ZSONGÓ: Reméljük, nem kerül rá sor. FÉNYES: Reméljük... A szegény embert csakis a reményei éltetik. ZSONGÓ: Igaza van, bár ezt kiegészíteném: csak a buta szegényt __Elnézést a keményebb kifejezésért. F ÉNYES: Miért? Az okosok remény nélkül is boldogulnak? ZSONGÖ: Azt ön legalább annyira tudja, mint én... Apropó, mit is akartam kérdezni... nem ismeri véletlenül a titkárnőmet? FÉNYES: Aki itt üldögél az előszobában? Most láttam másodszor életemben... ZSONGÖ: Igen megbízható teremtés, és nem is csúnya... No, egészségére! FÉNYES: Kedves egészségére! ZSONGÖ: Hát ami azt illeti, bonyolult és igen összetett az életünk, kedves barátom... Olvastam az írását: Igazán hízelgően írt rólunk. Meg is akartam köszönni, de nem jutott rá időm ... Hát nem érdekes ez a... hogyis mondjam csak __ez a mi t alálkozásunk? Olyan meghitten csevegünk, mintha gyerekkorunk óta ismernénk egymást. Hát nem érdekes, kedves szerkesztő úr?! FÉNYES: Rendkívül éredkes. ZSONGÖ: Hiába, kérem, a közös érdekek összehozzák az embereket, akár a nagyvilágban a különféle népeket... Ön azt mondta volt, ugyebár, hogy mindent tud, ugyanis a sógorom már informált az előzményekről. Nos? FÉNYES: Most sem mondhatok mást.
