Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Lovicsek Béla: A nagy story
FÉNYES: Dehogy, a honfitársunk... Véletlenül találkoztunk össze, aztán egy kicsit elszórakoztunk. És a felügyelő elvtárs? Talán egy veszedelmes bűnözőt követett Pestre? FORRÓ: Nem, dehogy. Kivételesen most maszek alapon jöttem... Az egyik pesti barátom hívott meg. FÉNYES: Meddig marad? FORRÖ: Négy-öt napig ... Megiszunk egy kávét? FÉNYES: Szívesen. (Léptek, utána halk zsongás, muzsika) FORRÖ: Oda, a sarokasztalhoz ... Tessék ... Konyakot is kér? FÉNYES: Inkább cseresznyét. FORRÖ: Nekem is jobban ízlik... Főúr, két kávét és két cseresznyét!... Valóban nem akar semmit sem elárulni a nagy storyról? FÉNYES (kitér a válasz elől): Szép időnk van... FORRÖ: Igen... (Kissé ironikusan) A május mindig kellemes. Még akkor is, ha netán kedvezőtlen az időjárás... Szerencsére most minden együtt van: szín, illat, napfény... sőt a csinos barátnő sem hiányzik, hogy teljes legyen az idill.. FÉNYES: Nagy kópé maga, felügyelő elvtárs! FORRÖ: Nem nagyobb, mint maga... Aztán miféle nő, egyetemista? FÉNYES: Nem tudom, nem kérdeztem... FORRÖ: Érdekes, pedig én úgy' tapasztaltam eddigi pályafutásom során, hogy az újságírókat minden és mindenki érdekli. FÉNYES: Persze, persze, igaza van, dehát. azért akadnak kivételek is... Mellesleg igen gyanúsnak tartom ezt a megkülönböztetett érdeklődését a fekete cica iránt... Felesleges dolgok után sosem szokott érdeklődni. FORRÖ: Hányas szobában is laknak? FÉNYES: A háromszázegyesben... Miért fontos ez? FORRÓ: Nincs semmi jelentősége... Ezek szerint majdnem szomszédok vagyunk, én ugyanis a háromszázhármasban lakom... Én meg szentül hittem — FÉNYES: Mit hitt a felügyelő elvtárs...? FORRÖ: Szóra sem érdemes, bizonyára tévedtem ... FÉNYES: Beszéljen már világosabban! FORRÖ: Hajnalban, mikor ballagtam a szobám felé, úgy tűnt, hogy a maga barátnője a háromszázkettesbe nyit be, ezek szerint azonban... FÉNYES: Részeg volt, mint az ágyú, valósággal úgy vonszoltam őt be a szobába. Kötve hiszem, hogy akár egy pillanatra is elhagyta volna a szobát... FORRÓ: Nyilván összetévesztettem őt valakivel, hiszen annyi fekete tigris futkározik a nagyvilágban, nem igaz? ... Igen, most már határozottan emlékszem, hogy nem ő lehetett, hiszen reggel egy atlétatermetű, szakállas fiatalember lépett ki a háromszázkettesből s zárta be maga mögött az ajtót... (Zenei átkötés) 8. Fényes dolgozószobájában MAGDI: Nyúzottnak látszol, elfáradtál? FÉNYES: Eléggé megviselt az út. Hiába, így van ez, amikor már vénül az ember. Fáradékony... Valamikor bezzeg nem számított sem a munka, sem az éjszakázás. Most meg alig bírok hazalötyögni egy-egy útról. MAGDI: Kérsz vacsorát? FÉNYES: Köszönöm, nem! ... Alighanem elrontottam a gyomrom. MAGDI: Mihelyt kihúzod a lábad hazulról, megbetegszel. Nem tudsz magadra vigyázni? FÉNYES: Jó, jó, csak szidj, Magdi! A nyáron is elmehetnénk a Balatonhoz, hiszen mióta összeházasodtunk, egyszer sem nyaraltunk külföldön. Mit szólsz hozzá? MAGDI: Szeretném, ha megmondanád, hogy becsületes úton jutottál a pénzhez vagy nem!? FÉNYES: Becsületesség is kellene, meg sok pénz is kellene... A jó isten sem tud rajtad eligazodni.
