Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Lovicsek Béla: A nagy story
LGLA: Téved. Pokolba kívánja majd magát, fenyegetőzik, de maga ne törődjön vele, csak ennyit mondjon: „Rendben van, elnök elvtárs, a következményekért vállalnia kell a felelősséget. Kezemben van ugyanis az „Aranyhalacska”-akció minden apró részlete, már a cikket is megírtam, s viszem a nyomdába...” Nos, szerkesztő úr, nem akarja kipróbálni? (Fülkeajtó nyitödás, csukódás, a presszó zaja elhal, csend, tárcsázás) KARVAJ (telefonhang): Karvaj Adám a telefonnál... Halló! FÉNYES: Jó napot, elnök elvtárs! KARVAJ: Halló! Kivel beszélek? FÉNYES: Fényes Lajos újságíróval. KAR VAJ: Mit óhajt? FÉNYES: Hát... KARVAJ (türelmetlenül): Bökje már ki az elvtárs, hogy mit óhajt, mert sok a dolgom! FENÝES: Holnap délután két órakor szeretném felkeresni az irodájában. KARVAJ: Holnap nem érek rá. Esetleg a jövő héten... FÉNYES: Holnap délután kettőkor. KARVAJ: Maga gazdálkodik az időmmel vagy én?! FÉNYES: Engedelmével.. . most én. KARVAJ: Ne vicceljen az elvtárs!... Milyen ügyben óhajtja tenni a tiszteletét? FÉNYES: Komoly üzleti ügyben. KARVAJ: Beszéljen világosabban! FÉNYES: Ahogy kívánja!... Húsz, azaz húszezer koronát szeretnék felvenni magától, készpénzben ... Halló! ... Ha lehet, ötszázkoronás címletekben ... de ha nincs rá mód, százasokban is megfelel ... KAR VAJ (fokozatosan belelendül, a végén már szinte bömböli): Szórakozz a drága jó keresztanyukáddal, ne velem! Hogy szakadjon rád a csillagos ég!... Azt hiszed, hogy lopom én az időt!?... Az a szerencséd, hogy nem állsz itt előttem, különben ott törnélek el, ahol a legvastagabb vagy!... Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy engem minden jött-ment lóvá tehet! Jó napot! FÉNYES: Rendben van, elnök elvtárs ... KARVAJ: Kuss! Neked én nem vagyok az elvtársad! FÉNYES: ... csak azt akarom mondani az elnök elvtársnak, hogy a következményekért vállalnia kell a felelősséget. Az a helyzet ugyanis, kedves elnök elvtárs, hogy kezemben van az „Aranyhalacska”-akció minden részlete, már a cikket is megírtam, s ha magának megfelel, azonnal viszem a nyomdába, hogy írásom mielőbb napvilágot lásson ... Halló! ... Hallotta, amit mondtam, elnök elvtárs? (Hosszú szünet) KARVAJ (megjuhászodva): Rendben van... Holnap délután kettőkor várom az irodámban. FÉNYES: Köszönöm a megértését... Pontos leszek! (Fülkeajtó csapódás után ismét a presszó zsongása.) LOLA: Remekül csinálta, szerkesztő úr! Fog ez menni. FÉNYES: Köszönöm az elismerését, Lola kisasszony! ... Tulajdonképpen ki ez a Karvaj? LOLA: A főnököm sógora. Gyárunk nyersanyagszükségletének a főszállítója. Hihetetlen összegeket keres. Ha látná, milyen villát építtetett a lányának, és hogy milyen meseautót vásárolt a fiának!... Autója neki is van, de a háza egy süppedt viskó. Rendkívül dörzsölt pasas és szerfölött óvatos... Az egész „Aranyhalacska”-akció értelmi szerzője és végrehajtója a főnököm. Látszatra a becsületesség megtestesítője, valójában azonban veszedelmes és alattomos. Egyébként többszörös milliomos. A kapzsisága nem ismer határt. Most készül a legnagyobb markolásra: ötmillió koronás összegről van szó. FÉNYES: Ha nem tévedek, a gyár korszerűsítésére fordított összegből... LOLA: ... mi is legombolunk egy-egy milliót! Érti már, szerkesztő úr? FÉNYES: Azt hiszem, kezdem érteni... Szeretném, ha részletesen elmondaná ... LOLA: Ne türelmetlenkedjen ... Sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre ... Ha van kedve átruccanni velem a hét végén Budapestre, mindent elmondok. Jön? FÉNYES: Magával a világ végére is!
