Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Lovicsek Béla: A nagy story
3. Zsongó irodájában KAR VAJ: Egyszerű, mégis elegáns mozdulattal vette át a húszezret, mint ahogy az ember a fogasról leemeli a kalapját. Szerettem volna a torkának ugrani, sógor, dehát fékeznem kellett magamat. Minek magyarázzam, fel tudod te mérni a helyzetet anélkül is. ZSONGÖ: A pénzt nem sajnálom, az a legkisebb baj... Két hétig itt szaglászott nálam a pasas, mielőtt azt a lelkesítő cikket megírta. Ki az isten gondolta volna rőla... Csak azt tudnám, mennyit tud. KARVAJ: Sajnos, mindent tud! A legapróbb részletekig. ZSONGÖ: Hm, hm, kellemetlen... Pillanatnyilag talán fel sem tudjuk mérni a helyzet komolyságát. Nem szabad elkapkodnunk a dolgot... Gerinces embernek látszik? KARVAJ: Ki lát bele?... Tény, hogy fölényes és biztos a dolgában. Legszívesebben a pokolba küldeném. ZSONGÖ: Isten ments, sógor, nagy hibát követnénk el, ha likvidálnánk. Előbb meg kell tudnunk a szándékát, kiszedni belőle, hogy kivel vagy kikkel dolgozik, csak aztán dönthetünk véglegesen a sorsáról... Úgy gondolom, hogy egy komolyabb összeggel befoghatjuk a száját... Mi a véleményed? KARVAJ: Jó kis kutyaszorítóba kerültünk, sógorkám! (Zenei átkötés) 4. Fényes dolgozószobájában (Irógépkopogás) MAGDI: Zavarlak, Lajos? FÉNYES: Mint mindig... Mit akarsz? MAGDI: Valóban elengeded nyaralni Icukát azzal a fiúval? FÉNYES: Megígértem. MAGDI: A nyaraláshoz pénz kell, Lajos, s a te fizetésed arra sem elég, hogy ... FÉNYES (közönyösen): Mennyi kell?... Húszezer elég lesz?... Tessék! MAGDI: Űristen! ... Kit öltél meg? FÉNYES: Senkit. MAGDI: Tudni akarom, honnan van az a temérdek pénz! FÉNYES: Nem mindegy? ... A pénznek nincs szaga, Magdikám! ... Költsd el nyugodtan, s ha elfogy, csak szólj! MAGDI: Eszednél vagy? FÉNYES: De még mennyire!... Úgy tervezem, hogy mi emeletes víkendházat építtetünk mozgólépcsővel... és nem százhuszonnyolcas Fiatot veszünk, hanem Ford Cortinát. Nyaralni pedig Egyiptomba megyünk. Nagyokat sétálunk a pálmák alatt, megnézzük a híres piramisokat, meg mindent... És Icukának veszünk egy sportkocsit, hadd lelje kedvét benne. A balatoni nyaralásra már saját kocsiján viheti a fiút... No, fogd már ezt a köteg bankót, simogasd, becézgesd, számolgasd, örülj neki... MAGDI (szinte sikoltva): Nem kell!... Az ilyen pénz nekem nem kell! Azonnal vidd vissza oda, ahonnan hoztad! Én nyugodtan akarok aludni! FÉNYES: Igen!?... Erről Jut eszembe, hogy a hét végén utaznom kell. A szokásos riportra. Vasárnap este érek vissza. ICUKA (közeledő léptek): Csókolom!... Jaj, mennyi pénz! Mind a miénk? MAGDI: Hozzá ne nyúlj! ICUKA: Miért? ... Mi történt itt? FÉNYES: Semmi, kislányom. Csupán anyád régi vágya teljesült: tollasodni kezdünk. És képzeld, ezt nem bírja elviselni, szegény ... MAGDI: Gyerünk ki innen, kislányom, gyerünk, gyerünk! ICUKA: Jól van, megyek már, azért nem kell lökdösni... Apuka, vehetek magamnak egy cuki bikinit? FÉNYES: Akár egy egész bőröndre valót. ICUKA: Koszi szépen!... (Távolodó léptek)
