Irodalmi Szemle, 1975
1975/10 - Lovicsek Béla: A nagy story
MAGDI: Akkor is vadászni fogsz, és kész! FÉNYES: Rendben van, vadászni fogok, de most hagy] magamra, mert meg kell írnom ezt a riportot! MAGDI: Reménytelen eset vagy. Olyan kór fészkel abban a megnyomorított agyadban, amelytől soha nem szabadulsz meg. A ráknál is rosszabb. Te becsületes vagy! így aztán nem csoda, hogy a lányod Jövőjét sem tudod megalapozni. Neked köszönheti, ha nem sikerül az élete, senki másnak. Szilágyi fia másodéves orvostanhallgató, a lányából pedig vegyészmérnök lesz, pedig egy szikrányival sem tehetségesebb az Icunknál. Dehát a Szilágyi utána tudott járni. Egy vízvezetékszerelő!... Több esze van a kisujjában, mint neked abban a bölcs fejedben. FÉNYES: Elég volt! Ha még egyszer kiejted a szádon a Szilágyi nevét, átharapom a torkod! MAGDI: Ne ordíts! FÉNYES: De igenis ordítok! MAGDI: Hát csak ordíts, pukkadj meg. Egy percig sem maradok melletted... ICUKA (ajtónyitás és -csukás után): Szia, apu, beszélgettek!? FÉNYES: Beszélgetünk, kislányom... Sajnos nem tudunk megállapodni, hogy milyen színű legyen anyukád boxer-kutyája, aranysárga vagy tigriscsíkos?... Meg hogy milyen kaliberű legyen a vadászpuskám, tizenkettes vagy tizenhatos! Az egyik nagyobbat szól, a másik kecsesebb. Mert nekünk, Icukám, most ez a legnagyobb problémánk. ICUKA: Apu! ... Érettségi után szeretnék elmenni a Balatonhoz. Még egyszer sem voltam külföldön nyaralni. Elengedtek, apuka? ... Ugye elengedtek? FÉNYES: Természetesen, oda aztán igen ... Hány hétre akarod? ICUKA: Két-három hétre ... MAGDI: Hm, két-három hétre! ICUKA: Ne ijedj meg, anyuka!... Ne félj, nem egyedül megyek, hanem a barátommal. Siófokon lakik a nénikéje, így lakásról sem kell gondoskodnunk. Hát nem nagyszerű!? FÉNYES: Dehogynem! Nagyszerűbb már nem is lehetne ... ICUKA: Hát elengedtek? FÉNYES: Persze, hogyne. Elvégre érettségi után már felnőtt ember leszel, aggodalomra semmi ok. Az a néhány korona meg igazán nem számít. MAGDI: Gyere, kislányom, ne zavarjuk aput, sok dolga van. ICUKA: Koszi, apu! Hogy te milyen megértő vagy ... (Ajtónyitás, -csukás, írógépkopogás... elúszik.) 2. Presszóban (Zsongás, pohárcsilingelés, halk zeneszó.) LOLA: Elnézést, szabad ez a hely? FÉNYES: Tessék! LOLA: Köszönöm! ... Van egy szál gyufája? FÉNYES: Akad ... tessék! ... LOLA: Köszönöm! ... Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy éppen itt találom. Vannak még véletlenek ... FÉNYES: Hát keresett? LOLA: Már vagy tízszer érdeklődtem ma a szerkesztőségben. FÉNYES: Érdeklődött? ... És mit mondtak? LOLA: Hogy ma még nem volt benn. FÉNYES: Nem is leszek. LOLA: Látom, jó néhány pohár konyakot elpusztított már... Történt valami? FÉNYES: Mindig történik valami... Bocsásson meg, de honnan ismer engem? LOLA: Lola vagyok ... FÉNYES: Lola... Lola... LOLA: Nem emlékszik rám? FÉNYES: Nem, nem emlékszem. LOLA: Négy-öt évvel ezelőtt írt egy rendőrségi riportot „Sötét foltok" címmel.
