Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Bereck József: Vihar előtt
mikusabbá teszik az elbeszélést. Annál is inkább, msrt többnyire szervesen beleilleszkednek a szövegbe. Például: „Délben, mikor a lusta harangszó a szőlőkarók között felkúszik a dombra, és erefevesztetten nekivágódik a présház homlokának...” (Szorongás) vagy: „A kád nikkelezett csapjához nyúlt és elzárta a forró vizet. A köd körüli apró harmatcseppek párát legeltek, majd tehetetlenné hízva legurultak a sakktáblakövezetre” (Önámítás). A negyed kilenc jegyében egész első bekezdése egy sti- láris miniatűr remekmű: „Előbb a falu éjszakáit hódítja meg apró, nesztelen roppanásaival a tél, az 1956-ban épített villanyhálózat huzaljait, a sehol-nem- ilyen-magányos akácfákat, aztán két szélénél fokozatosan kikezdi és egyre kurtábbá teszi a nappalokat is. Olyankor a házak kéményei között tétován kószálnak a csillagok. Félénken egymásba kapaszkodnak, szemhunyorításnyi aprózással eltopogják rejtélyes csillagtáncukat. Habos tajtékot permeteznek a világra, s az égi mannaként hull a kóborló ebek lelkére, beléjük fojtva magányos, fájdalmas fohászaikat”. Csak másképp kellene sorokba tördelni ezeket a mondatokat, és: íme a líra! Bereck stílusa, írói nyelve, remek képei után külön említést igényel a novellák belső kompozíciójának problematikája. Duba Gyula írta Bereckről, hogy „Az emberi tudat és az ösztönök játékának az újrateremtésével kísérletezik (...) Körültapogatja azokat az erőket, amelyek az ember egykori cselekedeteit a tapasztalat szálaival a tudathoz kötik” (A szlovákiai magyar novella). Az említett erőknek a körültapogatása egyetlenegy kiindulópontból történik. Maga Bereck így vall erről A hazatérő című novellában: „elkapta a pillanatot, amikor úgy érezte, hogy személyétől teljesen független a történet, minden elfogultság nélkül beszélhet a legapróbb részletekről is”. Ez a megragadott pillanat mint az elbeszélés kiindulópontja szinte minden novellában kitapintható. A megragadott pillanat szerkezetileg is uralkodó elvvé vált egy kitűnő triptichonban, a Kimerevített képek keret nélkül című írásban. Ugyanakkor a belső kompozíció ütemváltásokkal fogja össze ezt a három kis életképet. Az első képben valóban csak Egy pillanat és néhány perc megragadásáról, kimerevítéséről van szó. A második képnek lassú, panoramatikus története van (Amikor harckocsis voltam és beesteledett). A harmadikban őrült táncra kelnek a pillanatok, mert Bereck tudja hogy „eddig még minden pillanatot egy pillanattal megelőzött egy előző, talán éppoly jelentős töltésű”, és a már szinte faulkneri egymondatos oldalakon keresztül egy egész táj, egy nemzedék élete lepereg az alatt az egyetlen kimerevített pillanat alatt, „amikor a súlyos fatörzs egyik végével sikerült elérnünk a kocsi peremét” (A magányos jegenye). Ambrose Bierce a Bagoly-f oly óban írta le ilyen csodálatosan az egyetlen pillanatban sűrűsödött életet. El 2. Ismerem a csallóközi embert Tartalmilag Bereck József kötete a Csallóköz világát öleli magába, térképezi fel. A tartalom és forma dialektikájának erőterében a megragadott pillanatok, a lírai képek és a csillogó stílus lezárt történeteket keltenek életre. A kötet felét gyermekkori emlékek és epizódok alkotják, és még a mába nyúló történetek sem érintik igazán a ma problémáit. A lelki szonda mélyülése pedig a társadalmi horizont szűkülését eredményezi. Mindez azonban semmit se jelent, mert a kötetben megvannak azok az alapok, amelyekre a későbbiek során építeni lehet. Más szavakkal: a formai tökély nem a tartalom elsikkadását takarja, hanem annak a mélységét. Az elkötelezettséget, az eszmei mondanivalót, a csallóközi ember finom megrajzolásával mondja ki az író, vagyis a típus esztétikai értelmében egyedi konkrétságában társadalmi, általános érvényű törvényszerűséget fejez ki. Az Egy csepp méz hősének sorsában benne van a csallóközi ember megváltozott sorsa: valamikor az istászegi nádasnál volt a világ vége a gyerek számára, és a felnőtt végigjárta bár fél Európát az első világháborúban, soha még egyetlen csepp mézet sem evett. Ma, öregen, rá kell döbbennie, hogy ez már hihetetlenül hangzik, az üzletben is biztos gyanakodva néznének rá, ha mézet vásárolna, mert senki sem hinné el, hogy nem tudja, milyen íze is van a méznek. Az Örömben benne van az egyszerű embernek az a vágya, hogy egyszer életében célba találjon. A Görög az éleit megértésének a vágyát, a Visszáját-
