Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - FIGYELŐ - Mészáros László: Bereck József: Vihar előtt

szott történet pedig azt példázza, hogy a Csallóköz az bizony nem Pozsony, vagy Nyitra, itt nem szabad zsörtölődni, ha pléhlavórból kell mosakodni, és minden tavasszal naposcsibékkel kell bíbelődni. A városi lány döntése aztán törvényszerű: nem megy a Csallóközbe. Pedig a fiú erősen érvel, hogy az anyja majd csak megérti a lányt: „ismerem a csallóközi embert, meggyőződtem róla, hogy elég gyorsan belenyugszik a látszólag megváltozhatatlan- ba”.

A kötet eszmei mondanivalója abban a hitvallásban csomósodik össze, hogy a csallóközi ember belenyugvása nem lemondás, hanem az élet, a természet dialektikájának az ismeretén, az ösztönös megértésen nyugvó türelem. Ha türelmetlen, ideges is néha, az talán csak a légköri zavarok, a napkitörések, vagy a kozmikus sugárzás hatása (Vihar előtt). A kötet magva ezért szerintem a Türelem című kompozíció (hisz novelláról nem beszélhetünk), s ez talán találóbb lett volna köteteimként is. Az első tétel azt játssza el, hogy minden munka fontos és hasznos, türelemmel kell végezni. A második tétel azt bizonyítja, hogy türelemmel kell bánni a nőkkel is. A kompozíció harmadik darabja A magányos jegenyével együtt a kötet legszebb írása, mintegy kiegészíti egymást a két kép, s egymásba másolva őket egy csodálatos filmet kapunk. Ebben a tételben mindössze any- nyiról van szó, hogy a mesélő apja valamikor, a hős fiatalkorában, egy fadarabot talált az istászegi kanyarban. A fadarab ■ aztán hosszú évekig a fészer egyik tartógerendája mögé szúrva pihent. A fiút idegesíti az a fadarab, sokszor az eszébe jut, de valahogyan sohasem merte megkérdezni az apjától, hogy mire is szánta. Egy napon aztán az apa kifente a bicskáját, és elővette a fadabot. Egész este szó nélkül farigcsált, s másnap aztán kiderült, hogy mire kellett a fa: szép, új markolat lett belőle a régóta nem használt eke bal szarván. „Egy résen belestem a fészerbe, láttam, hogy ujjait szelíden ráfonta az új markolatra, egy pillanatra keményen összeharapta az ajkát, olyan mozdulatot tett, mintha ránehezedett volna az ekére, aztán kijött, és másnap meghalt’’.

Vagyis: türelemmel kell lennünk a világgal szemben is; előbb, vagy utóbb a

helyükre kerülnek a dolgok, mint az istászegi kanyarban talált fadarab. Ugyanakkor gyönyörű jelkép ez arra is, hogy az ember elvégzi a maga munkáját, nem kell őt erre szüntelenül figyelmeztetni. Hivatása, küldetése van az embernek a földön, még akkor is, ha csak egyszerű csallóközi földműves.

Tartalmi szempontból figyelemre méltó még A szeplős című novella, amely tematikailag a gyermekkori emlékek közé sorolható. Az írás a magyar— szlovák együttélés alapelveit körvonalazza. A történet abban az időben játszódik, amikor még „álmaink csak ritkán szálltak túl a falu határkövein”. A libapásztorok közé új fiú érkezik, Frá- nyó néni szeplős, szlovák, fogadott fia. „Barátkozzatok szegénnyel’’, mondta, kérte az asszony. A nap azonban úgy telt el, hogy jóformán senki sem szólt a szeplőshöz. Másnap a pásztorok új területre hajtották ki a libákat, a vasúton túlra, a tóhoz. A fiúk horgászni mennek, és a szeplős egyedül marad a lubickoló libákkal és Vajdáék selypítő kislányával. És ekkor megjelentek a szőrzsákiak, akik megtudták, hogy a fiúk áthajtottak a vasúton túlra, és az őszig tartó hagyományos háború kezdeteként véresre verték a szeplőst. A fiúk mintegy „belső vezényszóra” rohantak visszafelé, nem törődve az arcukba csapódó ágakkal, hogy segítsenek a szeplősnek. A következtetés nyilvánvaló: nem a puszta fizikai együttélés a barátság alapja, hanem a közös harc, a közös élet, a közös emberi sors.

■ 3. A próza kapui előtt

A kötet egészének az egységét a formai (stílus, belső kompozíció) és a tartalmi (tér és téma) egységen túl még egy szerkezeti elem erősíti. A Bereck történeteiben vissza-visszatérő helyek és nevek (Dodó, Szidónia néni, Tóth Mari, Kertész Tamás és mások) már-már Sherwood Anderson (Winesburg, Ohio) és Faulkner összefonódó történeteit idézik fel. Bereck a jövőben minden bizonnyal élni fog majd azzal a szerkezeti megoldással, hogy keretjátékba fogja össze Csallóköz tág terét. Hogy Csallóközbe az egész világ belefér, azt már most is felvillantja az író. A hazatérő című. történet hőse Afrikát is megjárva tér vissza falujába, szüleihez. Nem hősként, ahogy