Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - FIGYELŐ - Szuchy M. Emil: Évadnyitó bemutató

Évadnyitó bemutató az igényesség jegyében

(Kopányi György: Igazolatlan ősz)

Egyéni jellemeket és sorsokat láthatnak Kopányi György Igazolatlan ősz című tragikomédiájában. Ebben a darabban nagy szenvedélyek csapnak össze, megszemélyesített társadalmi jelenségek kapnak univerzális értelmet, a konfliktusok forrása ugyanis az egyén és a társadalom fókuszába kerül, és a szerző időt hagy e jelenségek ütköztetésére. Kopányi alakjainak emberi értékelésében tudatosan használja az erkölcsi mércšt. Rámutat, hogy itt, új és szokatlan viszonyok között zajlik a szinte abszurditásba törő esemény. Nem az elvont jó és az elvont rossz áll szemben egymással, hanem emberek, társadalmak, eszmék és ideológiák szembesülnek; emberek, akik gyengeségeikkel együtt is egy kibontakozó világ új alakjai és cselekvő összecsapásaikban is társadalmunk érvelő problémáit tükrözik. Mert nem a történelem vívja a „maga harcát”, hanem az ember, a valóságos eleven ember, aki küzd és cselekszik, hogy az egymást keresztező erők végtelen sokaságából végül is egyetlen erővé, történelmi eszménnyé, korszerű valósággá váljon.

Az Igazolatlan őszben nem emelkedik a drámai ív, egy helyzetet látunk: a történelmi kelepcébe került kis ember tra- gikomikumát egy lebombázott város romjai között. A szerző látszólag csupán a játék főalakjának, „az öregnek” jellemével foglalkozik. Fonák helyzeteket rögzít, amikor a néző előtt bonyolítja érvekkel felsorakoztatott cselekményét. Párbeszédeit gyakran megszakítva, terjedelmes monológokban közli erkölcsi jellegű megállapításait, bíráló vagy ostorozó, illetve védekező és indokoló kijelentéseit. A háború elleni tiltakozás, a betolakodó katonákkal való szembenállás jelenetei váltakoznak, abszurditás és groteszk, idill és valóság, s ez a lüktetés szilárd dramaturgiai koncepciót igényel. A fejük tetejére állított tények az ebben az írói- és rendezői felfogásban többet jelentenek önmaguknál, nem csupán meghök- kentőek vagy arra csábítóak, hogy kedvünk szerint eljátsszunk a szerző „teremtményeivel”, esetleg arról is elfeledkezve, hogy végeredményben valós tükörképet kapunk a történelem helyzeteiről.

A főhős öregember elhagyottan, kiszolgáltatottan áll az erőszakkal, a nihillel, a fájdalommal szemben. S a közönség érdeklődése felcsigázódik: vajon lesz-e kiút ebből a színpadra vitt zűrzavarból? Az öreg fokozatosan a hagyományokhoz, az emberekhez kötődő normák hiányának a jelképévé válik. Tiltakozása pedig figyelmeztető felhívássá minősül. Az idegfeszültség, a vállalt hősiesség — és az antihős tudatosított útjának iránya, a szerep belső rajza így válik a néző számára jelenné — valósággá. Kopányi a történetiséget nem az időrend merev alkalmazásával kutatja, hanem inkább a lélektani kutatások módjait és céljait is meghatározó filozófiai különbségekben és a társadalmi, ideológiai okok elemzésében.

Az Igazolatlan ősz a történelem egyik szomorú szakaszához vezet. Zaklató, sok kérdést felvető tárgyköre teremti meg azt a szükséges feszültséget, amely az élet és a halál, a vád és a hallgatás között vibrál. A dráma tehát az önmagával számot vető ember monológja S ennek a magánbeszédnek az emelkedettsége, riadtsága, vagy akár naív merészsége teremti meg a. kellő hangulatot, amelyben felvillannak a bántó életmozzanatok, hogy a játék során váddá nemesedjenek. Nem közvetett vagy közvetlen élményt kell itt keresnünk, illetve meghökkentő hatást várnunk; szemünk lásson inkább: magatartásformát, érdeklődési irányt, menekülést, elevenségre való törekvést és kitartó ügybuzgalmat.

A darab végeredményben parabola-jel- legű. A rendező, Konrád József szándékáról és e szándék művészi megvalósításáról pozitívan szólunk. Tárgyilagos felfogása a dráma belső történetét helyezi az előtérbe. A kételyt teszi nagyítóüveg alá. A főhősre (az Öregre) épít, mégis a katonákat rikítja harsányra, így adva súlyt a szerző által sugallt, olykor képtelennek tűnő cselekmény-részletek- nek, groteszk helyzeteknek, a szövegben is érzékeltetett gúnyos kitételeknek. Konrádot a más-más jellemű emberek magatartása, gondolatmenete érdekli elsősorban.