Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - FIGYELŐ - Tóth László: Álbölcs bölcsek kálváriája és megtérése

egy foglalkozást, élethelyzetet vagy élet- szemléletet képviselő figurája nem emberi tulajdonságaiban, gyengeségeiben-eré- nyeiben elevenedik meg előttünk, s válik komikussá, hanem ellenkezőleg: egyéniségük elveszik (vagy épp hogy csak föl- sejlik) az ilyen vagy olyan élethelyzetben általánosítható sémák mögött. Mégcsak nem is az szúr szemet, hogy nem élednek önálló életre, hanem inkább az, hogy nem a saját életüket élik. És ezen a ponton üthet vissza leginkább, ha az író nem a hősei életében gondolkodik, hanem saját valós vagy álbölcsességeit erőlteti hőseire. Mert benne van ebben a darabban minden, ami egy mai tárgyú, időszerű, bátor problémafölvetésre és állásfoglalásra ösztönző komédiában szükséges. A házastársi elidegenedéstől, fásultságtól, a „nagy” ön- feláldozásoktól és önmegtagadásoktól kezdve az egyenjogúság, a generációváltás és a fölgyorsult életvitel okozta visz- szásságok problémáján keresztül egyéb vélt vagy valós, de mindenképp kicsinyes és gyarló sérelmeinkig, hogy csak néhányat említsek, mi minden fért el benne. Csakhogy mindez túlságosan jel- szószerűen és elnagyoltan. Meggyőződésem, hogy a kevesebb ebben az esetben is több lett volna.

Takáts Ernőd érzékeny, mértéktartó és mértékadó rendezésével mindvégig igyekezett egyenletes ritmusban tartani az előadást. Leleményességét dicséri a nyitókép: azzal, hogy eltekintett a negyed- százados házassági jubileum naturalisz- tikus ábrázolásától, s csupán utalt annak hangulatára (ez esetben alapkonfliktust kiváltó lényegére), Johanna idillikusnak tűnő családi életéből a látszatok kiemelésével és arányainak eltúlzásával szilárd támaszt ad a helyes értelmezéshez. Egy kicsit azonban a kelleténél hosszabbnak, s monotonnak éreztem ezt a képet. Rendezői telitalálatnak érzem a teljes első és harmadik képet, a negyedik képben Johanna és Rudi jelenetének egyes részeit, valamint a teljes hatodik képet, Johanna, Berci és Hilda jelenetét. Frissességében az utolsó képben azonban mintha megfáradt volna, pedig Johanna „bölcs megtérésének" rajzolata a kissé érzelgősre, didaktikusra sikerült záró jelenetben is elevenebb színeket, szatiríkusabb éleket kívánt volna meg.

Platzner Tibornak nemcsak kombinált téchnikával készült képzőművészeti alkotásaiban és karikatúráiban, hanem színpadképeiben, színpadi látásában is a groteszk és abszurd elemek dominálnak. A reálisban, a valóságosban a felszín alatti rétegek megragadására, a karakterisztikus elemek kibontására fogékony: ez adja meg sajátos filozófiáját, platzneri humorát. Johanna és Kristóf megtervelten túlzó mennyegzői fotója szinte az egész színpadi teret betölti, lehetőséget adva ezzel emlék és valóság, álom és ébrenlét ütközésére.

A címszerepben Szentpétery Aranka, férje szerepében pedig Bugár Béla nyújtották a tőlük megszokott, kiegyensúlyozott színészi teljesítményt. Az előbbi a huszonöt évi házasságban meg-megfára- dó, közéleti tisztséget viselő, hitét görcsösen kereső feleségről és anyáról, az utóbbi (főleg az utolsó képben) a negyedszázad alatt megváltozott, de tartós érvényű minőségekkel gazdag hitestársról ad hiteles rajzot. Pőthe István (Péter) és Varsányi Marika (Márti) sem többet, sem kevesebbet nem adott a szerepük nyújtotta lehetőségeknél, de Holo- csy István (Rudi) is csak itt-ott tudta megcsillantani legjobb színészi erényeit. Kucman Eta mintha kissé idegenül mozgott volna Baba szerepében. Németh Ica (Ilona) és Bittó Eszter (Yvette) alakítására a darab szerepeire illesztett következtetésünk érvényes, s talán épp ezért nem tudták „átírni a dráma helyzeteit, jellemeit és mondatait a saját művükké” (Molnár Gál Péter). Egyikük harsányabb, másikuk halványabb volt az el- képzeltnél. A komáromi bemutató külön értékének érezzük Dráji Mátyás alakítását az idő előtt megöregedett, szenilissé vált és házvezetőnője hangulatainak szorításában élő agglegény szerepében, Fe- renczy Anna alakítását egy kisiklott, lelki defektusba fúlt életet élő, házsártos házvezetőnő szerepében, valamint Lő- rincz Margit és Rozsár József alakítását Johanna férjhez készülő anyjának, illetve annak kispolgár, bidermeyeres hangulatot keltő kérőjének szerepében.

Tóth László