Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - FIGYELŐ - Bodnár Gyula: A felszín alatt — önmagunk felé
leggyakrabban művelek, a műfordítás, régi írók művéről a por letörlése, a regényírás: irodalom, és azt hiszem, mind egyformán az, akkor én — különböző eredménnyel — az irodalmat művelem.” Szépírói kvalitásai lépten-nyomon kitapinthatok riportjainak, portréinak sokszínű testén. Szépírói eszközökkel (is) fogalmaz, ábrázol, jellemez — anélkül, hogy a valóságot egy pillanatra is elhagyná. Vallja, mint minden igazi riporter, hogy: „A riport köteles a szigorúan vett valóságot ábrázolni, másképp ninns hitele.” Beke nem másít a valóságon, hagyja úgy, ahogy a változó történelem viharos szeleiben kialakult. Csak felöltözteti, erkölcsi bátorsággal, állásfoglalásaival. Érdeklődésének sugara bevilágít a romániai magyar nemzetiségi élet minden területére. Földerítetlen mélységekbe ereszkedik, és a fölhozott anyagot mozgalmas, gyöngéden árnyalt mondatokba bújtatja: „Háromkút... Egzotikus világ, robinsoní hangulattal. Fent a havasok között harminckét ház, benne százötven lélek. Minden messze ide, csak az égbolt és a havasok teteje van közel. A Szellőtető onnan kapta a nevét, hogy ott fenn állandóan fúj a szél. Alulról úgy tűnik, mintha összeérne az égbolttal. Ezért mondja a gyimesi: »Ha kimész a Szellőre, kurta nyelő meszelővel is eléred az eget.« Háromkút olyan messze esik a világtól, hogy egy Itt élő öreg házaspár sose látott még vonatot, csak repülőgépet... Gyimesivé kell válnia a gyümölcsfának is, ha itt akar élni.” (Gyimesi krónika). Beke nem személytelen közvetítő, nem húzódik meg a háttérben. Többek között ezért is érezzük: minden szavának „szubjektív hitele” van. A klézseiekkel, Ploesti magyarjaival, a csángó falukkal, Erdély történelmi örvényléseivel együtt érkezik az olvasó világába. Egy azok közül, akikről ír. És az időből nem emeli ki sem alanyait, sem önmagát. Történelmi folytonosságában vállalja a valóságot. A jelen után nyomoz a múltban, a múlt után a jelenben. Hátra-hátratekint, követve az ősök mozgási irányát, vagy éppen (a jelent is) mozgató magvát. Ingázik a ma és a tegnap között — a nemzetiségi író mélységes felelősségtudatával. Gyakran előforduló szavai: emlék, emlékezet és az idő — különféle változatai: „A bujkáló faluk múltjából a táj történelmét lehetne megírni...”; „Gondolatban már akkor meghívtam a régi idők vendégét haza, a szülőfalujába.” (Dózsával Dálno- kon). „Járom a mai Olthévíz utcáit. Nyomokat hiába keresnék, csak az emlékezet képzelheti bele a képbe hajdani Bőd Péter uramat.” (Bőd Péter Olthévízen). Beke György akarva-akaratlanul nevei: elsősorban önismeretre és történelmi gondolkodásra. És még valamire, aminek mindkettő feltétele: „A románok a Neamt megyei parton száz esztendőn át, havasi messzeségükben, megmaradtak románnak, a csángók a Hargita megyei parton, ugyanolyan messze a lakott világtól, megmaradtak magyarnak... A havasi virágok törvénye szerint együtt pompáznak igazán a színek, egyik a másiktól szépül.” S idézi egy havasföldi román szavait: „Milyen lehetne testvérnek az az ember, aki önmagát sem becsüli meg a saját szokásaiban, nyelvében, hagyományaiban?” (Gyimesi krónika). Különféle foglalkozású és korú emberek százaival találkozik; kisiklott vagy kisiklatott sorsokkal, álmokkal, örömökkel és fájdalmakkal. Beszél és beszéltet. Ért mindkettőhöz. Róla is elmondható, amit Kallós Zoltánról ír: a faluk népével mindenütt azonnal megtalálja a lelki kapcsolatot, azonnal összeforr közte és az emberek között az a láthatatlan szál... Mint riportert, Bekét élénken foglalkoztatják az anyanyelvi oktatás és közművelés problémái is. Nem egy írásának központi témája ez, hiszen a nemzetiségi élet, a megmaradás döntő fontosságú tényezőiről van szó. Tudja és érzi, hogy írnia kell az anyanyelvről, aminél erősebben semmi nem kötődik az élethez. írnia kell iskolákról, tanítókról és olyan emberekről, akik egy más nyelvi közegben is megtalálják a helyüket, akár egyedül, akár diaszpórákban. A Magyarok az olaj- városban című riportjában így kérdez egy fiatal magyar orvostól: „— Doktor úr, ne haragudjék meg a kérdésemért: szokott-e magyarul énekelni?” Beke György Ilyen és hasonló kérdésekkel járja és vallatja fáradhatatlanul szülőföldjét. Mélyíti önismeretét. Bodnár Gyula
