Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Tinódi Sebestyén Kassán

A király serege először Szitnya várát vette körül, amelyben Makri Lukács porkoláb volt a parancsnok. Bátran védekeztek, de egy kiütésen rajtavesztettek, ezután megha- sonlottak, s megadásra kényszerítették a porkolábot. Azután Léva ellen fordultak, ahonnan az „úrfi ellépék” (bizonyára Balassi), de hadnagyai és katonái bátran védelmezték a várat: „Erősen megeskőnek ők az házban, Holtig ő uroknak lésznek szolgálatban.” Az ostromlók is nagy veszteséget szenvednek, de a vékony falakat az ágyúgolyók megtörik, s a spanyolok rohammal bejutnak a várba: az ellenállókat felkoncolják, a többi megadja magát. Tinódi a csatavesztéshez általában tanulságokat levonó megjegyzéseket fűz, itt bizonyára Balassi Menyhértre céloz, amikor azt mondja, hogy gonoszul cselekednek azok a „fejedelmek” (értsd: hatalmasságok), akik váraikba zárják és ellenállásra biztatják a vitézeket, s így vesztüket okozzák. Salm serege Léváról Csábrág alá vonul, magukkal viszik 32 vitéz levágott fejét, s ezeket karóra tűzve mutatják a csábrágiaknak. Azok megijednek, s harc nélkül feladják a várat, s ezt Tinódi gyávaságnak bélyegzi.

Külön históriás éneknek is tartható (önálló bevezetése és befejezése van) a szerzemény „másod része”, amelyben részletesen írja le Murány ostromát. Ez okozta a legnagyobb nehézséget, mert a vár erős, magas kősziklán állt, és Salmnak speciális, nagy ágyúkat kellett hozatnia Sárosból a falak töretésére. A király parancsára segített az ostromban Bebek Ferenc, aki előzetesen maga is részt vett néhány törvénytelen cselekedetben, és sietett bűnét jóvá tenni. Az ostrom jellemzésére szerzőnk találó közmondást idéz: „Azki bízza csak latorra ő magát, Megcsalatik latrul vészi ő hasznát". A hosszan tartó ostromban a várbeliek közül sokan megsebesülnek és elesnek. Szorongatott helyzetét látva Basó Mátyás éjjel kiszökik a várból, eljut egy „juhkosárhoz” (szlovák: košiar) s ott a soltész elfogja és kiszolgáltatja a győzteseknek, akik „tizennegyed magával” együtt lefejezik. A véres eseményekhez való tanulsághoz Tinódi kát közmondást is idéz: „Ebet vernek előtte oroszlánnak”, „Az két szék között puszta földön maradni". Az elsőből azt lehet sejteni, hogy a kis rabló ráfizet, a nagy pedig megússza szárazon, a másodikkal pedig arra inti a magyarokat, hogy fogjanak össze, mert a széthúzásra ráfizetnek. Murány ostromát Tinóditól függetlenül névtelen szlovák szerző Is megénekelte: Píseň o zámku muránském címmel. Ennek bevezetése (a vár környezetének leírása), az események elbeszélése és szelleme Is hasonló Tinódiéhoz. A rablóvezért Matiašnak nevezi, s a záróstrófában azt állítja a szerző, hogy maga is jelen volt az ostromon. A versfőkből nem egészen pontosan olvasható a szerző neve: Martin Vitíz (Vitéz Márton?), s a Murány megvételével kapcsolatos forrásokban, több Márton név is található az ott vitézkedők között. A rablókat Tinódi szlovákosan zaskor- nikoknak nevezi, s ez megfelel a szlovák szövegben található „zlý škodník” kifejezésnek.

A mai Szlovákia területén vívott csatát örökít meg Tinódi 1553-ban az Ördög Mátyás veszödelme c. históriás énekében. Ferdinánd király küldte Teufel Erasmust (Ördögöt) az olasz Sforciával együtt a felföldi várak megvédésére, német és olasz csapatokkal. A király hadbaszólította a magyarországi vármegyéket is, s az egyesült keresztény hadak Ipolyság felett, Egeren táboroztak. Hereit Ali, a budai basa Drégely felől jött ellenük. A palásti mezőn ütköztek meg, s a véres küzdelmet Tinódi szerint az döntötte el, hogy a keresztényeknek kigyulladt a lőporuk, s emiatt pánik tört ki közöttük. Ördögöt a törökök elfogták, a szultán zsákba varrva a tengerbe dobatta. A vezérek fogságba esésének előadása után Tinódi az éneket további várak elfoglalásának leírásával folytatja, s ezért ez a vers nem egészen önálló, hanem része az eseménysorozatot laza kompozícióban megörökítő Budai Ali basa históriájának. Tinódi tudatosan dolgozta fel versben kora valamennyi nevezetes történelmi eseményét, s a história végén is utal a következő, Eger vár viadaljáról való ének-éve-. „(A törökök) Szorgost készü- lének Eger vára alá, Szégyen-vallania ők sietnek vala.”

Kassán írta Tinódi lírai-prédikációs hangvételű Hadnagyoknak tanúság, mikor terekkel szembe akarnak öklelni c. költeményét. Ennek versfőiben Sebastianus Literatusnak nevezi magát, — másutt is kitűnik a latinban és a zenében való jártassága. Lírai megszólítással kezdődik: „Seregek közt kik vattok hadnagyok, kerösztyén hitet azkik vallótok ...”, majd arra inti őket, hogy a hadakozást jól tanulják meg, s példa legyen számukra az ószövetségi próféták hada. Bizonyára ő is rokonléleknek érezte az énekszerző Dávidot, mert példáját éppoly szimpátiával idézgeti, mint később Balassi Bálint: