Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - Mészáros László: Valóság, fantázia és jövő

régebbi szakaszát. Az ilyen mű gyakran nem egyéb sci-finek álcázott történelmi regénynél.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a science fiction, bármilyen silány is, olyan ontológiai problémákkal foglalkozik, amelyeket nem a levegőből kapott. Ilyen értelemben közelebb áll az igazsághoz, reálisabb, mint a „rendes” irodalom, amely elhanyagolta ezt a témát. J. Bergier frappáns megfogalmazásában: „A kobaltbomba, a műholdak lényegesebb realitások, mint egy harmadrangú filozófus lelkiállapota vagy a harmadik nem szexuális erkölcse”.

6b. A kozmosz. Az ember érzékszervei szűk határok között tudósítanak a valóságról. Minden olyan gondolat, felfedezés és találmány, amely túlmutat a közvetlenül érzékelt valóságon, a világkép megrendülésével jár. Az ilyen megrendülések ellen nemcsak az inkvizíció védekezik (Galilei, Giordano Bruno), de az ember tudata is. A heliocentrikus világnézetet még úgy-ahogy el tudják fogadni az emberek, de már bizalmatlanul néznek mindent, ami a naprendszeren túlra mutat. Pedig a természettudomány egyik legújabb és legfontosabb felismerése, hogy minden, ami a világűrben történik, egyáltalán nem közömbös számunkra. Hoimar von Ditfurth szellemes megjegyzésével: Földünk nem az életellenes világűr által békén hagyott parányi oázis, hanem gyújtópont, amelyben a különféle kozmikus erők és hatások mintegy koncentráltan jelentkeznek, és tulajdonképpen ezáltal hozzák létre világunkat.

Stanislav Lem elsőként a tudományos világkép kialakulásának szakaszait és törvényszerűségeit elemzi. Rámutat arra, hogy ma már könnyű megérteni, hogy „mi sem vagyunk a világért, a világ sincs tudatosan miérettünk, tehát leszögezni az antro- pogenezis sztochasztikus voltát és a világegyetem közömbös szuverenitását — mindez fogalmi háborúk és forradalmak egész sorának kérdése volt, és fejek hullottak, emberi hús sistergett a máglyán, amikor hajdan megfogalmazták éppen ezeknek a nézeteknek első megközelítéseit.”

A továbbiakban Lem kihangsúlyozza, hogy a kozmoszban való létünk tudata nem •elégséges a kultúrát alkotó folyamatok átformálásához. Az emberek valahogyan csak tudatosítják ezt, de nem érzik. Az olyan kifejezés, mint „létünk ezen a bolygón emelkedett” patetikusan hangzik, pedig egyszerű kijelentés, mint például az, hogy „a fának gyökerei vannak”. Lem szerint a kritikai és az olvasói viszolygásnak a sci-fi iránt éppen az az oka, hogy a tudományos-fantasztikus irodalom szó szerint érti a különféle kozmikus jelenségek leírásait.

A kozmikus téma tehát kikényszerült az irodalomból; a jelenség kísérője az is, hogy még ismerőseink között is akadnak néhányan, akik nem hiszik el, hogy Armstrong a Holdon járt — mindez tehát kulturális hiba. A tudományos-fantasztikus irodalom többet végzett a kozmosz érdekében, mint a „rendes” irodalom. Még akkor is, ha sokszor alacsony művészi szinten tette ezt.

Amit Lem a tőle megszokott könyörtelenséggel a sci-fi rovására ír, az az, hogy hiányzik belőle a sokrétűség. A sci-fi semmit sem tud a vallásos hitek és empirikus magatartások evolúciója közötti viszony bonyolult problematikájáról, a metafizikai és technológiai gondolkodás kereszteződéseiről, a kettő konfliktusairól, egyszóval a kulturális jelenségek immanenciájának problematikájáról. A tudományos-fantasztikus irodalomban „hiába keresünk bármiféle nem technikai »ízelítőt« más kultúrákból, például a más filozófiai rendszerek, vallások, mitológiák, kiváló műalkotások stb. ismertetését. A kulturális alkotás szempontjából tehát a sci-fi kozmosza halott sivatag, amelyben szörnyű szellemi aszály honol”.

6c. A jövő. A tudományos-fantasztikus irodalom jövőképeit vizsgálva az első szembeszökő tény az, hogy szinte minden megvalósult már, ami a jövő technikáját illeti. Verne Nautilusa már régóta nem álom. Roger Bacon hétszáz évvel ezelőtt írta, hogy készíthetők hajószerkezetek, amelyek evező emberek nélkül működnek, készíthető kocsi, amely állati erő nélkül mozog stb. Közismertek Leonardo mester technikai elképzelései is. A sci-fi technikai invencióival ma is érdemes foglalkozni: a pentagonban a Buck Rogers hivatal azt tanulmányozza, hogy lehet-e új fegyvereket létrehozni a science fiction ötleteiből.

Ugyanakkor a sci-fi sem a bioevolúció sem a szocioevolúció témáját nem emelte az onti- küs kérdések és megoldások magaslatára. Legjobb próbálkozásaiban a sci-fi groteszk