Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - Zirig Árpád: Vers
az én vetésein Zirig Árpád (W. G. barátomnak) a hó 3lso éjszakáján mindig fázom lavinák indulnak gleccserek két ablakom betömődik néznék de nézni sincs hova előttem vak tér csak a hó torlódik egyre választhatok belső tereim nyitva állnak akár az ágaknak a törzs a gyökerek mélysége választhatok nyugalom van itt minden tökéletes csak a trombitákat kellene megfojtani (végigsurranok hosszú folyosókon telítődöm tintaszaggal titkárnők szerelmével csak a nagy fehérség mélyül egyre felgyorsul elvész az idő széttört dallamok csikorognak arcok felvonulása kérdőjeleké valaki kikapja őket a csendből megpörgeti és eldugja ... ... újra fehérség) a földből kiállnak a kések vihar gerjed érzem összezárt ökölből ütések letarolt táj: (banánfák mosolya nélkül almafák mosolya nélkül) mig nézem belekékül sirály röppen az égnek leesik nincsen siratója szegénynek így állok itt hazám Csallóköz házam tája európa két kézzel szórom szét szavaim fekete földekről friss reggel ébred kéken dúsan sarjad nézzed csak ez az én vetésem Csáder László felvétele
