Irodalmi Szemle, 1975

1975/9 - Kulcsár Ferenc: Versek

Kulcsár Ferenc

napló

i.

i

Sikerült hát meglesnem a holdat. Anyánk függönye holdudvarát takarta csupán, így kívüle, körben világolt, villogott az arca, árasztva édes anyanyelvem sápadt sugarait.

Csörömpölhetek hát arcának előtte — töredezzenek körben a cserepek, a bolondos, tudós csillag cser epek.

S labdázok szavaimmal, tűrhetetlen én már közeinkben, de hol áll ama tűzfal, negyvennyolcszor kicsi labdám pattogatni-megszámlálni rajta!

így most kristályok hullanak-csengenek, indulhat ének minket megemelni. Csalatkoznék? Kívülem, az őszben keringőzik a piros sapkás rózsa, fordulok színes keringésébe már — ki a városokból és vásárokból, ki a vasárnapokból, a kárpát oki-tátrai kincses télbe.

2

IMa este — különös csapda — lefekszem a vénasszonyok nyarába, holnap pediglen sivító aggyal s rigóval ébredek.)

3

De milyen iramban hullanak e fák a tél csöndjébe — tél lesz hát, első telem a hónak e roppant mértanában. Átkozódó fekete varjak ébresztenek majd küldetésemre

— volt idő beköröznöm e csalóan csöndes birodalomban határait.

S dolgozom majd, teleírom szabadságos papíromat a tél fái előtt, havazásban, zúzma- rás szempillával — rögöket verve homlokomhoz szabad balkezemmel.

II.

Nem. így maradok hétbőr - számlálásig, szorítva szívemhez tollpihét. Amíg a hétszám tartó romantikát igazgatom, e fél-barbár, fél-álom lét lesz a létem. És stílusom a szorítástól lepattanó fogzománc marad — ne kecsegtessen derűvel rívó fecske, ha fájdalmam sérti meg a dúló autódalárda cinkosaként.

Mobiloil/Pegazus 75. Míg nincs helyem e talányos létben, levélerezet módjára őrjöngök, megérlelem az őszt, elnehezülök és zuhanok avarnak alá — rendelkezzetek vadak velem, törvényetek törvény nekem.

Borzolt hajam bemutatkozás, elmaradt Líra, hogy a szitok űré ne tátongjon szédült- üresen. Be kell azt tölteni már, lőni bele átkot olyat... József Attiláit, Vajda Lajos- formájút. A hírhedt, fájó agyvelőmig hírhedett, csapkodó fekete szárny ide szálljon: zord, egyetlen mementóként.

Ha kiderül semmiségem ... kiderülhet-e ilyen!

Bartók, sorsom-vijjogása — vele mozdulok el. Huszonhat éve gubbasztok, mennyi