Irodalmi Szemle, 1975
1975/9 - Ozsvald Arpád: Versek
Ozsvald Arpád in memoriam Ernyőként szállt alá az akác koronája, akna vágta derékba, az ablak kettős keresztje, üveg nélkül, gordonka-hangon siratta a széthulló őszi tájat. majd egyszer Mindig csak az út... majd egyszer visszatérek. Mindig csak a tíz ... majd egyszer iszom belőle. Mindig csak az ég ... majd egyszer elszállok a madarakkal. üvegmadár egyedül Üvegmadár a szerelem, vigyázz, húgom, a teliholdra, az a madár, ha rossz szó éri, összetörhet darabokra. Üvegmadár nem énekel, hiába zárod kalitkába, az a madár, ha bánat éri, felszáll az éj ablakába. lanus-arcodat hová fordítanád? Az örökkévalóság szikláján újra kinőtt a zuzmó, a madár csőre őrzi a pillanatot; hátunk mögött a gyermekkor üszkös hidjai & — egyedül kell ugranod a folyóba ... A valóságirodalom jogalma Fábry Zoltántól származik, szótárában a mindennapi élethez közeli, valósághű és dokumentumértékű, szociálisan elkötelezett irodalmat jelentette. S emellett: közéleti szenvedélyt, forradalmi változtatni akarást, marxista hangvételt. E számunkat ennek a fogalomnak a jegyében szerkesztettük, azzal a célzattal, hogy felhívjuk a figyelmet közírásunk — publicisztikánk — hiányosságaira és esetlegességeire. Fokozottan ügyelünk arra, hogy a gyakorlati problémák megoldásához irodalmi igénnyel és minőségi szinten hozzászóló közírásunk fejlődését elősegítsük. E műfajnak nagy és követendő hagyományai vannak nemzetiségi irodalmunkban, melyekre nemcsak támaszkodhatunk, hanem a folytonosság megőrzésével kötelességünk továbbéltetni őket. Szerk.
