Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Tallózás új könyvek között

„ösztönösen remekbe faragott magatartása az élni tudásra, a felszínen maradásra.” És másutt: más naplólrók önboncolási szertartásának helyét itt a tízéves sürgés-forgás, pletykálkodás tölti ki. A pedáns tisztviselő és dilettáns színházi kritikus például kijelenti, hogy szerinte a Rómeó és Júlia a legrosszabb darab, amelyet valaha is látott.

Hogy ettől függetlenül a királyhű „ja- kobita” pártember, aki élete alkonyán kétszer is börtönbe került, mégis fontos jelensége a XVII. század angol irodalmának, arra igazolásul Lytton Strachey, a nagy angol esszéíró jellemzésére hivatkozik, mely szerint Papys annyival volt különb kortársainál, hogy megírta őket és „bennük önmagát.

Az egy évszázaddal később élt James Boswell lírájáról és Doktor Johnson című főmunkájáról Sükösd hasonló információgazdagsággal tájékoztat, megfestve London alvilágának a vagyonosodással párhuzamosan megmutatkozó infernóját, a bűn és szenvedés végleteit, ahol bandita a bankár és bankár a bandita — lásd Bertold Brechtnek John Gay Koldusoperájából készült Háromgarasos opera remekét —, ahol a Druoy Lane és környéke a prostituáltak paradicsoma, ahol a hajóinasnak árulják magzataikat a szülők, bekötve a szájukat vagy mákkal kábítva el őket, hogy hangos sírásukkal ne zavarják az alkut.

Kedvem volna utánanézni, vajon a török hódoltság utolsó évtizedei idején hasonló volt-e itt a helyzet, a munkanélküliek, a koldulásból, bűnözésből élők száma? Pest-Budát természetesen nem lehet összehasonlítani a megszülető angol mintabirodalom fővárosával, amelyről a napló adatai háromszáz „irodalmi kávéházat” és kilencvenhat írót jegyeznek fel, „utóbbiak egyik része éhenpusztult, másik részét agyonverték”. Fielding, a kor legnagyobb angol regényírója, örülhet — említi két évszázaddal később az esszéíró Macaulay —, ha ünneplője zálogba- csapásával valamely földalatti zugkocsmában pacallevest ebédelhetett.

Boswell említett műve kétezer oldalas, elismerést keltő teljesítmény, hogy Sükösd valósággal átrágta magát ezen a hatalmas dokumentum-prózán. Ha azt nézem, hogy sikerült belőle egy mindössze huszonhat oldalas tanulmányban a lényeget belesűríteni, a kor társadalmi hátteréről érdekes képet adva, igen hasznosnak találom tanulmányát.

Az esszélró Macaulayról írott harmadik tanulmány is Sükösd anyagbányászó szenvedélyéről tanúskodik: számadás ez is olvasóélményeiről. Nem véletlen, hogy rendszerező hajlamával Macaulay munkásságát vette bonckés alá. A cél valamennyi tanulmányában nyilvánvaló: megkeresni az irodalomban megmutatkozó, a kortól meghatározott törvényeket, elemezni a próza területén megnyilatkozó változásokat.

Kötete Amerika, Amerika! fejezetében az ötvenhatban Irt, hetvenkettőben kissé átdolgozott, kibővített A Hemingway-él- mény nyomában című esszé az első és mindmáig talán legjobb magyar nyelvű munka a széppróza legjelentősebb amerikai művelőjéről. A valóság irodalmi megragadásának színeit vizsgálja Faulkner és Don Passos prózáiban, majd kortársi gondok elemzésébe merül (Amerikai értelmiség a hatvanas években) és a beat- nemzedék magatartásformáit vizsgálja (beat, hippi, ellenkultúra).

Az unalmasnak ítélt Simone de Beauvoir és a filozófus-ideológus Sartre műveiben a nyugat-európai újbaloldaliság ismérveit, logikai bakugrásait elemzi. A forradalom epikája című fejezetben egy rendkívül szellemes Babel-portrét találunk. Érdekesen elemzi benne a „forradalom zsurnalisztájának” mondott Babel teljesen sajátos írói módszerét, amellyel a forradalmi évek világot felkavaró változásait nem nagy hősi tettekben, hanem apró, szinte jelentéktelennek tűnő mozzanatokban jeleníti meg mesterien. Mint az angol esszéírókról szóló tanulmányaiban, a Bábelről írottban is hangot kap az élet fonákságait és furcsaságait ironizáló gunyorossága, de karikíroző hajlama nem lépi túl a határt, sehol sem torzítja el a felvázolt portrét. Gorkij Klim Szamginját boncolva élesen világítja meg az orosz értelmiség talajta- lanságát, a bomlő cárizmus reakciós apparátusát, ázsiai bürokráciájának lompos- ságát, amely óhatatlanul siettette a pusztulásra érett rend összeomlását.

Sükösd nagy tárgyi tudásról, józan ítélőképességről és elmélyült irodalomértés- ről tanúskodó gyűjteményes kötete jó kalauzul szolgál a világirodalom ismert és kevésbé bejárt tájain való barangolásaink során.