Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Tallózás új könyvek között

éjszakákat is, hogy a tördelés időre készen legyen. Komáromba korán indul a reggeli autóbusz, télen az idő még komor, szürke és lehangoló, sokszor pedig esős, ködös vagy hóviharos, de ő már mindig ott várt időben az autóbusznál, talán egyszer sem késte le. Nemcsak a munkája, de szívügye is volt a lap, egy-egy gyakorlati kérdés megbeszélésénél állapítottuk meg, hogy az összes anyagot ismeri, tördelés közben minden kéziratot elolvasott. Csupán az utóbbi időben utazott inkább a későbbi járattal, ebből sejtettük, hogy életereje fogy, gyengélkedik. Nem tőle tudtuk meg, hogy beteg, ő sosem beszélt róla. Az utolsó számunk, a júniusi tördelésével kapcsolatosan egyszer délelőtt felhívtuk őt. Ágyból hívták a telefonhoz és én nagyon megsajnáltam, hogy hívtuk, mart sokára jött és hallottam a hallgatóban, hogy nehezen lélegzik, szaggatottan beszél, de pontosan és felelősen szólt a munkájáról, és a problémát megoldottuk, a szám tördelésében nem volt akadály. Ez az utolsó szám, amely még viseli a keze nyomát.

László bátyánk, búcsúzunk Tőled az Irodalmi Szemle szerkesztősége, a Madách Könyv- és Lapkiadó dolgozói, a szlovákiai magyar irodalom, az írók és olvasók nevében egyaránt. Sok olyan felelősségteljes és lelkiismeretes művész-dolgozójára lenne szüksége nemzetiségi kultúránknak, mint amilyen Te voltál.

Tisztelettel hajtunk előtted fejet. Emlékedet megőrizzük!

Duba Gyula

Egri Viktor: Tallózás ú) könyvek között — I.

Lakodalmas asztalhoz hasonlón „roskadozik” az íróasztalom és a kezem ügyébe eső könyvespolcom az új kiadványok terhe alatt. Étvágygerjesztő csiga- tésztás tyúkhúsleves, illatos sültek és édes tészták helyett a lélek mérnökeinek legfrissebb munkái kínálnak szellemi felfrissülést, s adnak dologra serkentő kedvet. Annyi az új könyv, hogy szűkre kell határolnom érdeklődési körömet, előnyben részesítve azokat a kiadványokat, amelyekről feltételezem, hogy hasznomra válik a velük való megismerkedés. Az olvasás hovatovább izgalmas kaland számomra, s ha egy jó könyvvel való bensőséges barátkozás után írásban számot adok tapasztalataimról, azzal a szándékkal teszem, hogy másokban kedvet ébresszek hasonló kalandozásra a szellem nem kevésbé izgalmas vadászterületén.

Ennyit elöljáróban az alábbi tallózáshoz.

Sükösd Mihály: Kilátó

Sükösd Mihály napjaink egyik legizgalmasabb magyar esszéírója, de a szociográfiában, a szépprózában, dokumentumirodalomban is járatos. Regényei, novellái, ha nem is érik el világirodalmi tárgyú tanulmányai magas színvonalát, sajátos hangjukkal rangos helyet érdemelnek az új magyar szépprózában.

Legújabb kötete, a Kilátó, válogatás a pályája kezdete óta írott esszéiből. Négy szakaszra osztott gyűjteményének Angol századok című első részében regénybe illő izgalmassággal, ugyanakkor kiváló tájékozottsággal foglalkozik a XVII. században élt Samuel Pepys titkosírással tíz esztendőn át vezetett naplójával, Sükösd szerint a világirodalom legfurcsább feljegyzéseivel, melyekben a „kerge és zseniális sorok cikázásából egy kor és egy jellem pontos ábrája rajzolódik ki.”

Az angol XVII. század legizgalmasabb éveinek forradalmi eseményeiről ad számot Pepys naplója. „Ogy hozta hát a véletlen, hogy lássam a király lefejezését a White Hall udvarán, és lássam az első vért, amely a király megbosszulására ki- ontatott a Charing Crosson” — írja és a következő mondata elképesztően banális: „Polcokat állítottam be a dolgozószobámba.” Látja a kivégzett Cromwell, Bradshaw és Ireton kiszegezett fejét a Hall túlsó felén, és „mögöttük a szép londoni panorámát is.”

Igaza van Sükösdnek, amikor erről a pletykás entellektüell-kispolgárról, a hangyaszorgalmú filiszterről azt írja, hogy nincsen ideológiája, meggyőződése, csak