Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Sinkó János: A csallóközcsütörtöki templom története
ostromolták, s mivel nem tudták bevenni, bosszúból annál nagyobb pusztítást vittek •véghez a környéken. Arra pedig külön helybeli bizonyítékunk is van, hogy a tatárjárás Csütörtök környékét is sújtotta. A falu eladományozásáról szóló, 1206-ban keltezett oklevél megemlít egy szomszédos falut „villa Lipolth” néven. Az 1240. évből egy másik oklevél is származik, amelyben „prope villám Theonicorum de Leupusdorf” szerepel, ez a „villa Leupusdorf” német nevén azonos a „villa Lipolth”-tal, tehát egy évvel a tatárjárás előtt még létezett. A tatárjárás után egy 1260-ból származó újabb oklevél a területnek a falui között a két név egyikét sem említi, ellenben a tatárjárás előtt még nem ismert falu nevét — „villa Chuturtukhelwigy — Csütörtökhelyvége” — találjuk benne, ebben pedig az előbbi falu lakosságának névsorát. Nyilvánvaló tehát, hogy a falu a tatárjáráskor elpusztult, de az elmenekült lakosság később visszatért ide és számára kedvezőbb fekvésű helyen, Csütörtökhely tőszomszédságában, szinte annak „faluvégén”, új falut épített, amely innen nyerte a nevét is: Csütörtökhelyvége”, a német lakosság azonban inkább „villa Lipoldi”-nak hívta. Ennek bizonyítása azonban már a község történetéhez tartozik. Az eredeti templom nagysága körülbelül a jelenlegi templom hajójának nagyságával egyezett meg, a korhoz viszonyítva tehát tágas helyiség volt, ami egyúttal a község jelentőségét is bizonyítja. Megvitatásra érdemes lenne még, hogy vajon az első templom egytornyú volt-e, vagy kéttornyú? Mellette és ellene érveket lehet felhozni, a valóságot leginkább a tényleges ásatások derítenék ki. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy ki volt az első templom építtetője? Ennek felkutatásában az 1206. évi adományozási levél vezet helyes nyomra, amelyben II. Endre király a „Cheturtuchiel” nevű praediumot Sándor comesnek, a Bazíni és Szentgyörgyi grófok ősének adományozza. Az oklevél tanúsága szerint Csütörtökhely kiváltságos királyi birtok volt, amely nem tartozott a várispánság fennhatósága alá, hanem közvetlen királyi kezelésben állt. Tehát a templom építőjét is a II. Endre előtti Árpád- házi királyok sorában kell keresnünk. Melyikük volt? Az általános vélemény szerint a templomépítésben Szent István királynak van a legtöbb érdeme. Emellett szól az a helybeli hagyomány is, amelyet Náray György, csütörtöki plébános 1678-ban megkezdett „Líbsr Cronicae" című könyvében régi, megbízható (fide digna) forrásokra hivatkozva, jegyzett le: „Hae ecclesia antiquissima Tituli S. Jacobi Apostoli traditione ho- minum dicitur a S. Stephano primo rege sedificate esse ...” („Ezt a Szt. Jakab apostol tiszteletére szentelt ősrégi templomot a hagyomány szerint Szt. István király építtette...”). Náray György, aki tanulmányait Rómában végezte, krónikájának bevezetőjében is hivatkozik arra, hogy közölt adatait „prout ex moderno intuitu et ex antiqua fide digna traditione” (a modern szemlélet és a régi hitelt érdemlő hagyományok alapján) gyűjtötte össze. A csütörtöki templomnak még két érdekessége van: a prépostság a káptalannal és a „Rotunda”, amelyet 1780-ban bontottak le. A csütörtöki prépostságról és káptalanról így ír Krónikájában Náray: „Dicitur Quoque haec Ecclesia habuisse quondam Praepositum cum sex Canonicis vulgo Fertály Cápto- lom”. (A hagyomány azt is tartja, hogy a csütörtöki templom mellett egykor úgynevezett Fertály Cáptolom is volt, préposttal és hat kanonokkal.) A káptalanról szóló feljegyzés egykorú elbírálását az esztergomi prímási levéltárban a „Visitationes Canonicae” sorozat Fasc. XXXVIII. Liber 147-hez mellékletként csatolt „Extractus rerum magis notabilium transsumtus ex antiguo libro Ecclesiae Oppidi Csütörtök” című füzetben is megtalálhatjuk. A múlt században Ipolyi Arnold foglalkozott sokat a csütörtöki templom méltatásával az „Archeológiái Közlemények”-ben. A Csallóköz műemlékeiről írott füzetében újabban dr. Lux Géza sem utasítja el a káptalan létezéséről szóló feltevéseket, s megállapítja: „... ha volt, akkor a templom keletkezésének idejében kellett lennie”. A templom melletti rotunda terméskőből épült. Feltehetően az első kőtemplommal egykorú, esetleg a második templom építésekor az első templom köveiből készült. Pontos helyét nem ismerjük, de elképzelhetőnek tartjuk, hogy a templom délkeleti oldalán állt, a templom körüli temető kerítésén belül. Rendeltetése szerint temetői kápolna volt, de istentiszteleti célokra, keresztelésre is használták, mivel az 1694. évi Canonica Visitatio feljegyzése szerint márványból készült kersztelőkútja is volt. 1780-ban került lebontásra.
