Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Ág Tibor: Csallóközi pásztorjátékok

Ág Tibor

csallóközi pásztorjátékok

Amikor 1951-ben első népdalgyűjtő utunkra Indultunk, az volt a meggyőződésünk, hogy már csak azokon a helyeken találunk értékes anyagot, ahol még népviseletben járnak a falusiak. Ezért mentünk először a Zobor-vidékre, majd Martosra. Nem is ért csalódás bennünket, hisz az első gyűjtőút eredménye igen gazdag volt. Csallóközben már a század elején sem jártak népviseletben. (Bizonyíték erre, hogy a budapesti Néprajzi Múzeumban egy gútai női viseleten kívül — amelyen erősen érezhető a korabeli polgári divat hatása — semminemű népviseletet sem találtunk Csallóközből.) így az első csallóközi népdalgyűjtő utamhoz sem fűztem különösen nagy reményeket. Ez érthető is, hisz Csallóköz néphagyományáról a század elején megjelent „Magyarország vármegyéi és városai” című sorozatban is csak ilyen megállapításokkal találkozunk: „Az ún. folklore (népszokások, ünnepek, mithosz, babona, orvoslás stb.) kutatójának nem háládatos terrénum Komárom vármegye. Az, aki ezekben ősit keres, már jórészt későn jött...” (Magyarország vármegyéi és városai — 175. old., Komárom vármegye népe. Irta Pápay Ernő, tanár.) „A népregék után áttérhetnénk a vármegyében dívó helyi vonatkozású népdalokra, de ilyeneket alig ismerünk. A közkeletű népdalok, melyek a magyarok között el vannak terjedve, mindenütt ismeretesek.” (Pozsony vármegye népe. — Irta Pápay Samu. Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye, 246. old.) Ma már tudjuk, hogy a félrevezető információk onnan eredtek, hogy a két dolgozat szerzője sohasem járt a nép között, tehát nem is Ismerhette a hagyományait.

Első csallóközi népdalgyűjtő utamon bebizonyosodott, hogy Csallóközben is van néphagyomány bőven, csak nem olyan könnyű hozzáférni. Ez a hagyományanyag is nagyon értékes, csak annyira felszín alatt van, hogy felkutatása nagyobb fáradságba kerül, mint a köztudatban is hagyományőrző vidéknek számító Nyitra-környéki falvakban.

A népzenei gyűjtés úttörői valamint követői is jóval kevesebbet foglalkoztak Csallóköz népzenei hagyományának gyűjtésével, mint a többi tájegységekkel. Kodály Zoltán első népdalgyűjtő útján ugyan járt a Csallóközben (Dunaszerdahely, Dercsika, gútai szállások), de az Itt feljegyzett népdalokkal nem találkozunk a különböző publikációkban. Bartók Béla 1910-ben Nagymegyeren 94 dalt rögzített, Lajtha László pedig 1913-ban Nemesócsán jegyzett fel 42 dalt. Ezek közül Bartók Béla jónéhányat közöl „A magyar népdal” című munkájának példatárában. A két világháború között Manga János Felbáron és Gútán gyűjtött. A Magyar Népzene Tára eddig megjelent köteteiben Csallóközben gyűjtött népdalokkal csak kis számban találkozunk. A gyűjtők között a felsoroltakon kívül ezekben a kötetekben még Sághy és Pongrácz nevével találkozunk. 1957-től több ízben járt Csallóközben népdalgyűjtő úton dr. Szomjas-Schiffert György, a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának munkatársa. Az 1957-es gyűjtőút- járól felolvasást is tartott az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának 1958. III. 24-i ülésén (Szomjas—Schiffert György: -Csallóközi népzenegyűjtés — Különnyomat. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi osztályának közleményei XII. kötetének 1—4. számából). 16 községben 69 énekmondótól összesen 446 dalt gyűjtött. (1. o. 217. o.)

A mi hazai népdalgyűjtésünk Csallóközben 1956-ban kezdődött és 39 községből kb. 1000 dallamot tartalmaz. A mai gyűjtő figyelme — bármely tájegység anyagát kutatja