Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Marczell Béla: Csallóközi farsang

csököt f négyet-ötöt] is raktak az ajtajába. A falu népe másnap nagy elégtétellel nézte a csököt húzó büszke, rátarti leányt, akit rendszerint valamelyik kikosarazott kérője büntetett meg így. A gyermekek ,,Csökhúzó, csökhúzó...kiáltással kísérték aztán sokáig az ilyen leányt.

Az itt leírt ősi farsangi népszokás nemcsak a Csallóközben ismert, hanem számtalan változata él még ma is Magyarország egyes vidékein. Nálunk ma már csak az említett felvakban találjuk meg leegyszerűsített formában. Ogy, ahogy azt néhány évvel ezelőtt Tejfalun bemutatták. A tejfalusiak most is minden évben megrendezik a dőrejárást, de most már nem farsang keddjén, hanem vasárnap. Hasonló farsangi szokásról tudunk a Szene környékén élő szlovákoknál is,10 ahol a hamvazószerdai bohócjárás dívott. A falu legényei dobszó és pléhfazekak iitögetése mellett minden lányos házhoz elmentek, és enni-inni kértek. Ahol a kaput zárva találták, a magukkal hozott létra segítségével átmásztak a kapun vagy a kerítésen, s amit találtak, elvitték. Itt is, mint nálunk, az ellopott holmit ki kellett váltani. Ez a szerep a lányoknak jutott, csak ők válthatták ki az ellopott tárgyakat. Ha a leány nem akart fizetni, meglesték, megfogták, s bosszúból leszedték a csizmája sarkát.

10 Borovszky Samu: Pozsony vármegye. Apolló Irodalmi Társaság kiadása — Budapest, é.n. Pozsony vármegye népe, 244. old.

Csáder László: Dunai halászok