Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Vörösmarty Géza: Pogánykori emlék a Csallóközben
elsősorban arra kellett vigyázni, hogy túl hosszú fonalat ne engedjenek a felső hengerről, mert akkor a bordát tartó villa fái, a vetőcsolnak átvetése, illetve a borda segítségével az átvetett szálnak a szövővászonhoz való ütése a szövőszéken keresztben ösz- szetartó keményfát érte, s így a fonál nem simulhatott hozzá a vászonhoz. Ilyen esetben, a hátsó és felső tekerőhengert vissza kellett csavarni egy mélyedéssel, s csak ezután lehetett föltekerni az első, a vásznat tartó hengert. A kifeszített vászon és fonál a megfelelő helyzetbe került, a további szövőmunkához hátra kellett simítani a nyüst- szálakat is. E művelet elvégzése után folytatódhatott a szövés lassan haladó, nehéz munkája. „Midőn Csallóköz tája még olyan gyönyörű volt, hogy aranykertnek nevezték, sok tündér lakta akkoron; a Nagy-Duna szigetei voltak legkedveltebb mulató lakhelyeik, ott járt hajdanta Tündér Ilona is, mint hattyú a Dunán. Vízi tündérpalotáikban mond- hatatlan fény és gyönyörűség uralkodott, aranytól, gyémánttól ragyogott ott minden, vízi tartományaik messze terjedtek el onnét egész a tengerig” — írja Ipolyi Arnold neves történészünk legnagyobb munkájában, a Magyar Mithológiában. A mocsaras, nádas, ingoványos sziget természeti képe az idők folyamán teljesen megváltozott. De megváltoztak az itt lakó emberek is. Elhagyták régi babonáikat, pogány- kori vallásos színezetű szokásaikat, amelyeknek ma már csak az emlékük él. E vidék egyik pogánykori emléke a Szent Iván- vagy Szent János napi tűzgyújtás és tűzugrás. Gardézi szerint az ősmagyarok tűz körül végezték vallásos szertartásaikat, amit a pogány naptisztelettel hozhatunk összefüggésbe. A feltárt romok is minden kétséget kizáróan ezt bizonyítják. Azt is határozottan állíthatjuk, hogy a téli napforduló párja ez az ünnep, amit a keresztény egyház Jézus születése napjának tart és karácsony néven jelenleg is egyik legnagyobb ünnepe. A nyári napfordulót, június 24-ét az egyház nem helyettesítette semmivel sem. Annyi azonban bizonyos, hogy e régi pogány szokást is mindenáron kereszténnyé igyekezett formálni. A naptár szerint a nyugati egyház Keresztelő Szent János születését, a keleti egyház pedig lefejezését teszi erre a napra. A tűzgyújtás a germán és a szláv népeknél, de nálunk is Szent Iván (Szent János) napjának előestéjén, június 23-án történik. A szokás pogány magyar neve nem maradt fenn, míg a germán és szláv népeknél elnevezéseikben is megmaradt: Kupalnica az oroszoknál, Sonnenwendefest, Mittsommerfest a németeknél, Midsummerday az angoloknál, Midsommersdag a svédeknél. A magyaroknál e szokás ősrégi eredetre vezethető vissza, szláv elnevezése azonban már újabb keletű. Papjaink között sok szláv származású pap volt, s ők honosították meg ezt az elnevezést. A legrégibb magyar községekben, Csallóköz belsejében őrizték meg legtovább ezt a szokást. Egyházgellén, Ógellén, Kisfaludon, Kis- és Nagy Budafán, Pósfán, Cséfán, Csentőfán, Beketfán és a Karcsúkban még ma is emlékeznek rá. A számos község pogánykori emlék a Csallóközben Vörösmarty Géza
