Irodalmi Szemle, 1975
1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Németh István: A regény befejezése dokumentumokkal — II.
Németh István a regény befejezése (IL) dokumentumokkal Kassák Lajos egy ember Élete című önéletírása és a dokumentumok tanulsága. Megvan még a takarékpénztár épülete is. Az az a ház, amelynek sarkánál az inasok meg szokták egymást várni reggelente. A szürke, csapott sarkú, földszintes épülettől kilátni egészen a térre is, és alig pár lépésnyire tőle ott a Spornl-féle ház. A takarékpénztár épületében ma is pénzügyi intézmény, az Állami Biztosító székel. Az Arany Oroszlánhoz címzett nagy patika, ahol Kassák István mint gyógyszertári szolga (laboráns) szolgált, még ma is megvan, s mivel reáljogú gyógyszertár volt, ma is ugyanazon a helyen áll. Már nem ugyanabban az épületben, de ugyanazon a helyen. Később, amikor lebontották a patika épületét, rövid ideig a főtérre kitolva, egy ideiglenes bódéban működött, aztán, hogy felépült az új, a ma is álló ház, visszahelyezték eredeti helyére. Akkor került vissza a szép, díszes és jellegzetes patikabútor is, de ezt később, sajnos, valamikor az ötvenes évek elején kirámolták a boltból, s azután, hogy sokáig kint éktelenkedett halomba dobálva a főtéren, végül is szemétdombra vitték, és nem a múzeumba. Kassák idejében két patika volt a városban; később háromra szaporodott a számuk, és ennyi van belőlük ma is. Annyi még a különbség, hogy az akkori új patika — emlékszünk rá, ebben a patikában égett meg Kassák Lajos anyja — kiköltözött az új lakónegyedbe, s ma egy modern, önálló épületben működik. A patika alkalmazottai mit sem tudnak a furcsa természetű egykori laboránsról. Nem olvasták a könyvet, és Kassákról sem nagyon hallottak. Érsekújvárban nagy dolog volt bejutni a vasúthoz, Kassák Lajosnak ez is sikerült, de nem volt elégedett, s végül otthagyta a munkáját. Lélekölő munka volt, s ő otthagyta. A régi épület, az, amely Kassák korában állt, 1945-ben tönkrement, s az egész állomás valami ideiglenes falak között működött, míg végül felépült a mostani pályaudvar. És a kórház! Egészen futólag említi csak: „... s emlékszem rá, milyen vakmerőségre vállalkoztam egy galambfészek kiszedésénél, amikor a kórházba jártam dolgozni. Háromemeletes (?) lapos tetejű épület volt a kórház, s fönt a legfelső fríz alatt tégla alakú mély lyukak voltak a falban, ahol a gondnok fehér török galambjai fészkeltek. Nagyon szerettem volna legalább egy pár fiatalt szerezni ezekből a törökökből. Felmentünk a lapos tetőre, a fiatal inas ráült az első lábszáraimra, és egész ágyékig kihajoltam a mélység fölé, hogy a lyukakba belekotorhassak.” Tíz évvel korábban, 1893-ban, Kapisztóri Ferenc királyi tanácsos felügyelete alatt fejezték be az építését, és hatvan ágy volt benne, de még ezt a hatvanat sem használták ki kellőképpen. Telente inkább csak a szegények szoktak befeküdni, mert itt meleg
