Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - HAZAI TÜKÖR - CSALLÓKÖZ - Püspöki Nagy Péter: Villa S. Marie — Zentmária — Somorja — Somerein — Šamorín

C. Mária + más helynév:

Mária-Nosztra (Hont) — Mária-Pöcs (Szabolcs) — Mária Radna (Arad)

— Mária Schnee (Krassó) — Mária falva (Vas) — Mária Havas (Vas) — Mária völgy = Marienka (Pozsony) — Mária Család = Veľké Lovce (Bars) — Mária Gyüd (Baranya) — Mária Kéménd (Esztergomi + 34 puszta.

D. Idegen elnevezésekben:

Mariabild = Badafa (Vasvm.)

Marienburg = Földvár (Brassó vm.)

Marienburg = Hétúr (Kisküküllö vm.)

Marienfeld = Hertelendyfalva (Torontál vm.)

Marienfeld = Nagyteuremia (Torontál vm.)

Ez a múlt század végi állapot természetesen teljes egészében nem érvényes a XIII—XIV. század viszonyaira. Az A. és B. csoport helynevei középkoriak. A C. csoportba tartozó helynevek közül csaknem az összeshez az újkorban járult a Mária toldalék. Az ide sorolt pusztanevek is jelentős részben újkori eredetűek. A középkor minket érintő időszakában két névtípus volt használatban: a Boldogasszony és a Szentmária. A magyar köznép szóhasználatában a latin Sancta Maria név fordítása a Szentmáriára idegenül hangzott. Az elfogadott magyar megfelelője a Boldogasszony vagy a Szűz Mária volt (Vö.: például az AVE Maria imában a Sancta Maria Mater Lei fordításával: Asszonyunk Szűz Mária a latinos Szent Mária Isten anyja helyett). A B. pontban éppen ezért feltüntettük a Szentmária nevű falvak lakosságának nemzetiségét Is. Amint kiderül, ezek többnyire nem magyar lakosságú (szlovák, horvát, román) falvak voltak, ami önmagában magyarázatát adja a hivatalos Szent Mária név fennmaradásának. A Heves megyei Tarnaszentmária (első eml. 141728) és a Zemplén megyei Bodrogszentmária (első eml. 126129) képez kivételt. Ebben a két esetben nehezebb meghatározni a XIII. századi névalak fennmaradásának okait. Mindenesetre bizonyos, hogy a Boldogasszony és Szentmária típus megterhelése a magyarlakta területeken a múlt század végén 12:2. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy a XIII. századi falualapítások, amelyek sok esetben a védőszentek tiszteletére emelt templomok építésével kapcsolódtak egybe, hivatalos helynévadással nyerték nevüket. Ha az újonnan alapított falu temploma a Gyertyaszentelő ~ Gyümölcsoltó ~ vagy Nagyboldogasszonyról nyerte nevét akkor a falu többnyire Boldogasszony, Boldogasszonyja, -falva vagy Boldogfa stb. nevet nyerte. Ellenben ha a templomot a Mária kultusz egyéb eseményeinek emlékére szentelték, akkor a templomot de Sancta Maria-nak Szent Máriáról címezték, s ebben az esetben a falu neve Sancta Maria — Szent Mária lett.30

A Szent Mária név mint már előbb is láttuk idegen volt a magyar nyelvben. Ezért a magyar lakta területeken már nagyon korán egyéb nevekkel helyettesítették:

1. A mai Margitszigetet a XIII. században hivatalosan Szentmária szigetnek nevezték Ennek ellenére még a XIII. századi oklevelekben is fel-feltűnik az ősi név: a Nyúl- sziget.31 Zsigmond király Idejében (1387—1437) már kizárólagosan Nyúlsziget.32

2. A burgenlandi Mannersdorf a.d. Rabnltz, az egykori (Répce) Keddhely nevének változásai Is arra utalnak, hogy a Szent Mária típusú helynevek nem gyökereztek

28 Borovszky: Heves vm. 79.

29 Szentpétery: Kritikai jegyzék No. 2123 a 122. lapon és Borovszky: Zemplén vm. 29.

30 A „Hétboldogasszony” néven ismert Mária ünnepkör csak a középkor végére alakult ki. Például a „Sarlósboldogasszony’’ (júl. 2.) a ferencrendi szerzetesek körében 1263-t61, általánosan 1389-től vált egyházi ünneppé. Mária születése napját a Kisasszonynapot 1486-tól ünnepli a római egyház. A „Hétboldogasszony” ünnepkörén kívüleső „Hétfájdalmas Szűz” ünneplése ugyancsak a XV. században kezdődik.

51a mai Margitsziget csak IV. Béla (1235—1270) és V. István (1270—1272) uralkodása idején három néven szerepel az oklevelekben: 1. Szentmáriasziget (kb. 20X), 2. Sziget (kb. 6X), 3. Nyúlsziget (3X). V. ö.: Szentpétery: Krit. jegyzék I., II. 1—3.

32 v. ö.: Mályusz Elemér: Zsigmondkorl Oklevéltár I, II-l, 11-2.