Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - Zirig Árpád: Versek
Lehet, hogy a bátyám mellé állok majd, aki iszonyú hangerővel buzdítja a csapatot, s időnként rettenetesen szidalmazza a játékosokat. Valószínűleg csitítani fogom: hagyd csak, Pista, nem úgy akarta ... Tudom, nem hallgat majd rám, ő a győztes gólért jött ki ide ... Talán Rudi bácsi mellé szegődök, aki fel-le futkos a pálya szélén, hóna alatt a játékosigazolványok és a jegyzőkönyv, ahová majd a végeredmény kerül... Nem, mellé sem állhatok, az arcán magányosság és szenvedés: egy pontot megint leadunk, talán még kettőt is, ha nem fújja le időben a játékvezető ... Szeretném megnyugtatni: ezen a mérkőzésen már nem veszíthetünk; az ellenfél teljesen beszorult, egy pontért harcol, amelyet a pillanatnyi rövidzárlatunk hozott neki. Nem, ezt már nem lehet elveszíteni, Rudi bácsi. A fiúk is hisznek ebben. Nézzen a fiára, hogy mosolyog! Csapzott haja széthull a fején, az izzadtság a szemébe csorog, de mosolyog. Nem, már nem lesz semmi baj, csak még néhány centiméterrel lejjebb kell rúgni a labdát. Azért a néhány centiméterért kell még megdolgozni a fiúknak, Rudi bácsi, azért a néhány centiméterért. Ilyen közel került hozzájuk a győzelem. Mindenkivel el kell hitetnünk, mindenkinek el kell mondanunk, minden játékosnak, mert ők talán nem is látják onnan, ott a pályán minden olyan más, onnan minden másképp látszik. Nekünk kell elmondanunk Feri-, Rudi-, Pista bácsik, akik minden vasárnap kijövünk ide a pályára, végignézzük a két félidőt, és akaratlanul is meglátjuk, hol szorít a csizma. A mosolyért az arcokon, azért kell elmondanunk. (1942, Gélle). Hosszabb ideig tanított Nagymegyeren, majd Nagymagyaron. Jelenleg Dunaszerdahelyen él. Első verseskötete a Madách Könyvkiadónál jelenik meg a közeljövőben. Címe: Vonatok és sasok. Zirig Árpád csak csaholtak körülötted jussom kutyaugatás kellős közepén bíztattak most már megmenekültél oszlop vagy leomolhatatlan a vállad kinői belőled a vágy akár e század mint az alföldi utak mentán a jegenyesor leomolhatatlan a vállad királya oszlopa vagy a mának hiszed én mondom oszlopa vagy inkább rabszolgája (mert nézd csak hogy is épült fel az egész) az oszlopok? az épület rabszolgái csak ugattak csak csaholtak körülötted most már nézd meg kinek a kutyái túl boldog szemekre emlékezhetsz emlékezhetsz sárgafoltos gatyákra a szóban több van több van a hangokban a betűkben az elejtett mozdulatokban figyelj a mára figyeld a kezeket figyeld a betűket az É-t a K-át az É-t a B-ét a T-ét hogy összegyúrva kimondhasd a BÉKÉT utána mondhatod saját belső váramban élek ha igényied nyújthatok néked is menedéket jussom nehéz aranypázsit rétemen a kő virágzik velem együtt vagyunk eggyen teljék szívem türelemmel kő elrepült tört a lámpa nagy a sötét nagy a vágta város minden utcácskája belefér az éjszakába teljék szívem türelemmel velem együtt vagyunk eggyen rétemen a kő virágzik jussom súlyos aranypázsit
