Irodalmi Szemle, 1975

1975/8 - Mészáros Károly: Búcsúzom a fűtől

Később a fényképezésnek hódolt. Először csak a legegyszerűbb gépekkel próbálkozott, később megtanulta a bonyolultabb szerkezetűek kezelését is. Sőt, mi több: előhívni és nagyítani is tudott. Akkor nekünk ez valami csodálatosan nagy dolognak számított. Sokszor ott maradtam vele az elsötétített nyári konyhában és elámulva lestem, hogy mint elevenedik meg az üres, sima papírlap, bukkanak elő rajta az ismerős arcok. Nevetett rajtam, s azt mondta: semmiség az egész, csak a papír nagyon drága. S majd meglátom, mennyi mindent fog még ő csinálni.

Labdába rúgni soha nem láttam. Még akkor sem állt be a csapatba, ha kevesen voltunk. Nem vágyott az ilyen dicsőségre. Pedig szerette a focit. Nagyon szerette. Nagy futballszeretete, játékossága és leleményessége vitte rá, hogy nyakába vegye ezt a súlyos terhet. Nem riadt vissza a nehézségektől, nem roppant össze a terhek alatt... Sőt, az akkor elért eredmények szerint nagyszerűen oldotta meg feladatait.

Mindennek nincs más magyarázata, csak az, hogy nem minden korban teremnek ilyen hűséges és csupaszív emberek, mint Domits Jóska. Nagy varázsló volt. Közel tíz évig tartott fönn a faluban egy labdarúgócsapatot, úgyszólván a semmiből. És mi a szívünket is odaadtuk volna érte ...

Itt ül velem szemben. Kissé kövérebb lett, az arca ugyanolyan meggypiros és sajátos mosolya most is ott bujkál vékonyélű szája szögletében.

Amikor telefonon felhívtam, először nem értette, miről van szó, s amikor megértette, szabadkozott: nem volt az olyan nagy dolog.

A kezdeti évekről faggatom. Hogy is indult el a munka azzal a csapattal?

Gondolkodik, megtörli homlokát, aztán elneveti magát.

— Hisz tudod ... te is ott voltál . . .

— No igen, csakhogy én játékos voltam, te meg vezető.

— Tudod... Sok öreg játékos abbahagyta akkor nálunk a focit. Ez ötvenkilencben történt. Egy évig nem is volt csapat a faluban, s akkor jöttetek ti. Néhányan már játszottatok a régi nagycsapatban is, a Csibészékkel, Ödön bácsiékkal. Azt hiszem, te és a Göndör, de talán a Guszti is. Ti akartátok nagyon, hogy játsszunk, kössünk meccseket. Pénzünk nem volt, az öregeddel kapargattunk össze annyit, amennyire épp szükség volt; a régiek nem hagytak ránk semmit, csak elnyűtt dresszeket... Azokat foltozgattuk mi meg, hogy játsszhassunk. Aztán a többi fiatalt — a Vígh Bélust, Szluka Imrét, Gútai Totyát és a Lágy ót — is beszerveztük.

— Emlékszem, akkor még nem autóbusszal jártunk a szomszéd falvakba.

— Tudod, nem volt annyi pénzünk ... Lovasfogattal... Horena Sandri bácsi készségesen befogott vasárnap délutánonként a gumikerekű sráfkocsiba, padokat, székeket raktunk fel rá, és mentünk. Jobbára a szomszéd falvakba: Dercsikára, Nadasdra, Sárosfára, Vajkára. Ha elkapott bennünket az eső, az út szélére álltunk és a kocsi alá bújtunk . .. Nagyszerű idők voltak azok!

— Végül is hogy lett ebből csapat?

— Ügy, hogy jól játszottatok. Mindenkit megvertünk. A vajkai meccs után határoztuk el, hogy ősszel benevezünk a bajnokságba. El is intéztem a járáson. De tudtam, bármennyire is lelkes ez a csapat, nem bírja még a nagyobb megterhelést... Beszerveztük az öregebbeket is. A Csibész, sajnos, ekkor már elnősült a faluból, de sikerült az öccsét megnyernünk, a Csicsit, aki aztán magával hozta Szluka Gyulát, Bodó Tibit, Siilyből áthoztuk a nagyszerű balszélsőt, Brezovszky Jenőt... Hát így.

— Milyenek voltak az eredmények?

— Kezdetben gyengék. Már-már azt hittuk, tévedtünk. Aztán mégis mellénk állt a szerencse. Ősszel az élmezőnyben végeztünk, tavasszal pedig a döntő meccsen elég lett volna egy pont is. Nekünk volt a legjobb gólarányunk. Nem sikerült megszereznünk azt az egy pontot... Az új idényben ennek ellenére megint nagy kedvvel játszottunk.

— A bajnoki mérkőzésekre később már nem lovasfogattal jártunk. Honnan szereztetek pénzt az autóbuszra? A szövetkezettől vagy a nemzeti bizottságtól kaptunk támogatást?

— Konkrétan egyiktől sem. Dolgoztunk a szövetkezetben. Onnan. A heregyűjtést legtöbbször mi végeztük el, és a szalmabetakarításban, répahordásban is segítettünk ... Minden játékos eljött a brigádra, még szurkolók is jöttek. Volt, amikor ötvenen is megjelentünk a földeken. Akkor még szüksége volt ránk a szövetkezetnek, nem voltak ilyen