Irodalmi Szemle, 1975
1975/8 - Mészáros Károly: Búcsúzom a fűtől
— Almássy Gyurka átjönne Bodakról! — A csapatkapitányunk ül le ezzel a mondattal az asztalunkhoz. Rögtön kapunk a lehetőségen. Ez nem volna rossz. Újabb korsó sörök kerülnek az asztalra, aztán féldecik is keverednek közéjük. Egyre többen ülnek le hozzánk, elhozzák a székeket a szomszéd asztaloktól. Rövidesen egy egész kis tanácsot alkotunk. Ötletek röppennek a levegőbe, mindegyiket megvitatjuk. Latolgatunk. Sülyből is jönne még át játékos, Dercsikáról is. Minden jó, ami megoldható ... Zárórára összeáll a csapat. Tizenöt ember. A sógorom egészen belemelegedett a latolgatásba. Szőke haja villog, amint széles gesztusokkal magyaráz. Tudjuk, tőle íügg minden. Ű az irányítója, szervezője, lelke a csapatnak. Minden javaslat, ötlet az ő gondja. Mit tud belőlük megvalósítani... De azt most nem számít. Felvillant egy újabb reménysugár, megfürdött a sörben, s most ismét ott él mindenkiben. Elég lesz-e egy újabb idényre? Magamnak tettem fel a kérdést. Ráértem volna holnap is feltenni, de ma kevesebbet ittam a többieknél, ezért vagyok nyugtalan. Mégis belátom, nincs más lehetőség. Elindulni a kis ösvényen. Ez az egyetlen módja, hogy időt nyerjünk. Az idő nekünk dolgozik ___ K eveset adtunk eddig a falunak. Csak annyit, amennyit a falu adott. Erőt és lehetőséget a küzdelemre. Sok vesztett csatát, meg egy szakajtókosárnyi gólt. De mi tudjuk, hogy csak nyerhetünk. Megtanultuk, hogy a sportban a vesztes is nyertes... Ha képes elviselni a vereséget..., ha szívében elég nagy a sportszeretet... ha továbbra is játszani akar ..., ha tudja, győzhet ő is, ha dolgozik ... Nézem a levonuló fiúkat. Kedvetlen mindegyik. 6:l-es vereség odahaza; nem sok remény van, hogy újabb szurkolókat nyerünk meg magunknak. A pálya körül álldogáló idősebb szurkolók vigasztaló szava hallatszik. A fiúk nem figyelnek oda. Egymásra nézni sem mernek. Izzadságukat törülgetve vonulnak le a pályáról. Most vert seregnek látszanak... Még fáj az elszalasztott lehetőség ... Az öltözőben már felenged a hangulat .. Ha ez a labda bemegy... Mindig ezzel kezdődik. Ha az a gól .. és a kapufa. Ha jobb volna a kapusunk. A kocsmában sör várja a játékosokat. Sokan közülük egy hajtásra isszák meg az elsőt. Aztán a másodikat... Néhány dicsérő szó is elhangzik már. Kiskutya játszott a legjobban, meg a Bazsó. Hidrusz megint sárgalapot kapott. Nem tudtuk tartani a középpályát. A játékosok nagyobbik fele nem bírja az iramot, az állandó mozgást. Még többet kellene edzésekre járni. Edző is kellene, irányító ... Lassan összeáll a kép, kiütköznek a csapat gyenge pontjai. A foltok még nem simultak az anyaghoz. Időt kell nyernünk. Szeretném elmondani nekik: az idő nekünk dolgozik! Fejükbe ültetni a hosszú évek alatt szerzett tapasztalatokat, hogy egyenként mind jó játékosok, csak a csapatjáték a rossz; ez nem megy máról holnapra. A játék megszervezése, a feladatok vállalása és megvalósítása. És a fegyelem. De nem szólok. Még nem. Aki maga jön rá, többet ér vele. Csak figyelek. Kint lassan besötétedik, az ablakoknak bogarak, lepkék ütődnek, s az asztaloknál egyre kavargóbb, egyre mélyebb, egyre reménytelenebb vita bontakozik ki. 3. Egy kitérő: Ki volt Domits Jóska? Gyerekkorunkban sokat játszottunk együtt, rendszerint a Zsiványsor végén, a laposokban. Igazi jóbarátok voltunk, elmondtuk egymásnak legféltettebb titkainkat. Neki mutattam meg először gyermeteg írásaimat, gügyögő verseimet. Vékony szájaszéle széthúzódott, pirospozsgás arcába még több vér szökött és nevetett, s nagy jókedvében megjósolta, hogy nagy ember leszek. Aztán bevallotta, hogy ő is csinál valamit, figyeljek csak. A botlófűzfa alatt ültünk és egy görbe bicsakkal faragott. Rövidesen emberhez kezdett hasonlítani a fa: merev kezek, lábak, de emberforma bábuk. Nem győztem csodálkozni, hogy mire kellenek ezek? S akkor nagy titokzatosan bevallotta, hogy bábszínházát készít, rövidesen be is mutatja a zsiványsori gyerekeknek potom áron... Így örvendeztünk egymásnak. Pontosan emlékszem, még azon a nyáron előadta bábjátékát, hátul, a fészerben volt a színhely, s a zsiványsori gyerekek jól szórakoztak Gasparkó és a latrok rögtönzött jelenetén.
