Irodalmi Szemle, 1975

1975/1 - HAZAI TÜKÖR - Varga Erzsébet: Szenci Molnár Albert költészetének utóélete

„Dicsérlek Uram / tégedet Mert te megtartál / engemet Es kegyessen jöl/emelél Ellenségimtől / megmentéi”.

A Kiáltásom halld meg Isten kezdetű 61. zsoltár pedig trocheusi lejtésű. Az eredeti trocheusok átjambizálására a sokat utánzott 42. zsoltár a legjobb példa.

Horváth János véleménye ellen, amely szerint a zsoltársorok tulajdonképpen nem ütemezhetök, nincs bennük szabályos ritmus, elég felhoznunk például a 35. zsoltárt:

„Porolj Uram pörlőimmel,

Harcolj én ellenségimmel,

Te paisodat ragadd elő,

Én segedelmemre állj elő,

Mondjad ezt az én lelkemnek:

Tégedet én megsegítlek.”

Ez a vers mind magyarosan (hangsúlyosan), mind pedig időmértékesen (első négy sora jambikusan, a következő kettő trocheikusan) ritmizálható, tehát egyszerre, egyidejűleg érvényesül benne a jambusi (illetve trocheusi) és a hangsúlyos versmérték. Nem más ez, mint Ady Endre verseinek ritmusa, a XX. század elején is forradalmi újításként ható szimultán ritmus.

Szenei Molnár aktívan kapcsolódik a Balassi-hagyományhoz is. A 3. zsoltárt Balassi periódusaiból (2 hatszótagú sor, a harmadik hétszótagos) építi fel:

„0 melly sokan vadnak Az kik háborgatnak Engemet én Istenem.

Nagy sok ellenségim,

És sok gyűlölőim,

Tusakodnak ellenem,

Sokan azt állítják, telkemről azt mondják,

Veszett ennek ő dolga,

Segítsége nincsen,

Mert elhatta Isten

Így szólnak bolond módra.”

Balassi Bálinttól egészen Ady Endréig ível tehát a híd, Szenei Molnár Albert költészetének hosszú századokat átívelő, erős hídja, összekötve hagyományt és modernséget.

Mint már említettem, hosszú ideig főként a vallásos költészet utánozta a zsoltárok rímeit, strófaszerkezeteit, illetve verssorait. Bár a XVII—XVIII. század vallásos versei

— kevés kivételtől eltekintve — napjainkban már csupán mint kordokumentumok érdekesek, föl kell elevenítenünk néhány nevet, mert ezek a feledésbe merült költők is részei a hídnak, Szenei Molnár zsoltárai rajtuk keresztül is hatottak. Mindenekelőtt Ráday Pál (1677—1733) nevét kell megemlítenünk: azét a költőét, aki a Rákóczi- szabadságharcban is részt vett, a protestáns egyházak Habsburg-ellenes küzdelmeinek irányítását pedig haláláig szívügyének tartotta. Ráday legismertebb munkája, a Lelki hódolás, avagy az igaz keresztényhez ülő buzgó imádságok istenes új énekekkel című református ímádságos- és énekeskönyve Debrecenben jelent meg 1715-ben. Korabeli népszerűségére jellemző, hogy a XVIII. században nyolc kiadást ért meg. Tizenhat prózában írt imádságon kívül 22 éneket tartalmaz, amelyeknek mintául Szenei Molnár Albert zsoltárai szolgáltak. Számos éneke — például a 74. zsoltár dallamára szerzett Dicsérlek téged, Idvezitőmet kezdetű — nemcsak a verselés, hanem a stílus terén is feltűnő hasonlóságot mutat mintaképével.

A következő énekszerző, akiről feltétlenül szólnunk kell, Hányoki Losonczi István (1709—178Ó). Éneklésben tanító mester című könyve 1754-ben jelent meg Pozsonyban.